Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
következő években is szinte fetisizálták és annak minimális túllépését is a közgazdasági jelentőségéhez képest jóval súlyosabbnak ítélték meg. Sokkal kisebb figyelem irányult viszont a számlapénzforgalomra. A stabilizáció első hónapjára a magángazdaság számára a GF 90 millió forintos hitelkeretet állapított meg és a pénzkibocsátás fő csatornájának a lakosság és a vállalatok arany- és devizabeváltása miatti forintkibocsátást tekintette. Ez meg is valósult 36 . A pénzügyminiszter szerint „a hitelek tekintetében szabadabb politikát kell folytatni, a pénzszűke ugyanis olyan méreteket öltött, mint amilyenre nem számítottunk ... Liberálisabb hitelpolitikát kell követni. Ez azonban nem jelentheti önérthetőleg azt, hogy a hitelezés az áruhalmozást és a készletek gyűjtését segítse elő, csak is vevőváltók, mégpedig megfelelően kontrollált vevőváltók ellenében történhetik a kihitelezés". A GF végül is 17,5 millió forint hitelkeretemelést hagyott jóvá 37 . A munkabérek forintban történő megállapítása - a bérszínvonalnak a stabilizáció koncepciója keretében az 1938. évi bérek átlag 50%-ában történt megállapítását alapul véve - a pénzintézetek vezetői és dolgozói bérezése szempontjából is több rendezésre váró ügyet eredményezett. A bankoknál felszínre kerültek - egyebek közt - a különböző pénzintézetek, így különösen az MNB és a legnagyobb üzleti bankok dolgozói bérszínvonala közti arányok, továbbá a bankvezetők illetményének és jövedelemszintjének problémái is. Egy rendelkezés szerint a személyenként és havonként 1500 forintot meghaladó bérösszegeket zárolt betétben kellett elhelyezni, melyből csak külön engedéllyel, meghatározott célokra szabadítottak fel. A bankok vezetőinek illetményei (ezek összjövedelmüknek osak egy részét tették ki) a megállapított forintbérszínvonailhoz képest magasak voltak. A legmagasabb bérek a bankoknál 4500-4900 forint közt mozogtak 38 . Az 1946 nyarától 1947 végéig terjedő időszak a gazdaságpolitikában, és így a pénzügyek terén is eseményekkel zsúfolt. Erre a szakaszra jut az első hároméves terv előkészítése, jóváhagyása és megvalósításának kezdete, a Nemzeti Bank és a nagy pénzintézetek állami ellenőrzése, majd államosítása körül folytatott politikai viták és döntések időszaka, a legnagyobb nehézipari vállalatok állami kezelésbe vétele, a koalíción belüli küzdelmek kiéleződése, majd az 1947. augusztusi parlamenti választások után előállott új politikai helyzet stb. E szakasz témánk szempontjából legjellemzőbb folyamatai: a pénzügyi egyensúly erősítése és a stabilizáció első hónapjaiban elért - a deflációs politika sikerének tulajdonított - eredmények megőrzése. Ezt a pénzforgalom drasztikus csökkentésével kívánták megalapozni és a bankjegyplafon minden áron való fenntartásával biztosítani. Ez a centralizált utasításos módszerek erősödését vonta szükségképpen maga után. A Gazdasági Főtanács havonként hozott határozatokat a bankjegy plafonról és szigorú előírásokkal kísérelte meg azok betartatását. A gazdasági folyamatok viszont - sok tényezőből eredően - ennél nagyobb ütemben igényelték az emisszió bővítését. 1946 őszén erősödik a bankok fokozott állami ellenőrzéséért folyó politikai harc. Ezzel összefüggésben kiéleződnek a viták a pénzpolitika irányításában mutatkozó
