Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

II. A pengőinfláció időszakából

Amint erről már fentebb szó volt, a szóbanforgó hitelezések alapja tulaj­donképpen a kisiparos becsülete és megbízhatósága. Arra kell törekedni, hogy a személyi hitelezés szempontjából valóban megbízható kisiparosok jussanak nemcsak az 50%-os, hanem az 50%-ot meghaladóan 100%-ig is terjedhető kincstári hiányszavatosság vállalása mellett hitelhez. Az államkincstár érdekeinek megóvása végett a pénzintézetek az 50%-nál nagyobb mértékű hiányszavatosság vállalására irányuló kérésüket egy külön erre a célra alakítandó bizottság elbírálása elé bocsátják. Az ilyen irányú kéréseket a budapesti pénzintézetek közvetlenül, a vidékiek pedig a PK útján terjesztik a bizottság elé. Az előterjesztéshez mellékelni kell a vonatkozó iratokat (az adós önvallomásának két példányát, az ipartestület és helyhatóság igazolását) s egyben a kérést alátámasztó indokok és a maga­sabb mértékű szavatosság igénylésének elbírálásához szükséges adatok, ezek között különöen a hitelt igénylő személyi és tárgyi hitelképességére vonat­kozó adatok részletes ismertetése mellett meg kell jelölni azt, hogy a kérdéses kölcsönnél a pénzintézet hány százalékos kincstári hiányszavatosság vállalá­sát kéri. A bizottság végérvényesen határoz atekintetben, hogy az eléje terjesztett szavatosságigénylést teljesíthetőnek tartja. Ez esetben megállapítja az egyes kölcsönügyeikben az államkincstár 50%-ot meghaladó hiányszavatosságának a mértékét. Határozatát - ideértve az elutasítót is - az önvallomás két példá­nyára rávezeti és ezeket a pénzintézetnek visszaküldi. Amennyiben a bizottság valamely kölcsönre nézve az 50%-nál magasabb hiányszavatosság vállalásra irányuló kérést elutasítja, vagy a kincstári szava­tosság határát a pénzintézet részéről kívánt mértéken alul állapítja meg, a pénzintézet nem köteles a kölcsönt folyósítani. A bizottság a pénzügyminisztérium, az iparügyi minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ, a Takarékpénztárak és Bankok Egye­sülete és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara egy-egy kiküldöttjéből áll. A bizottságban az államkincstár érdekeit a pénzügyminisztérium kiküldötte képviseli, akinek ehhez képest vétójoga van, így tehát a bizottság, a pénzügy­minisztérium kiküldöttének hozzájárulása nélkül, az államkincstárnak 50%-ot meghaladó hiányszavatosság elvállalása tekintetében határozatot nem hozhat. A bizottság elnöke az iparügyi minisztérium kiküldötte. A bizottság ügy­rendjét maga állapítja meg. A budapesti pénzintézetek az adósok által fizetett kamatból évi 1%-nak megfelelő részt veszteségi tartalék létesítésére tartoznak fordítani a jelen „Fel­jegyzés" alapján kihelyezett kölcsönökből netán előálló veszteségek fedeze­tére. (Az adósok által a 2. pont harmadik bekezdése értelmében fizetett 9% kamatból 4. pontban foglaltak szerint, 3% esik a Bank visszleszámítási kama­tára, a vidéki pénzintézetek által felszámítható kamatból 1% a PK, mind a vidéki, mind a budapesti pénzintézetek által felszámítható kamatokból 5-5% a hitelező pénzintézet javára. A budapesti pénzintézetek kamatrészénél mutat­kozó 1% kamattöbbletből kell tehát veszteségi tartalékot létesíteni.) Az ily címen összegyűlő összegek - a pénzügyminisztérium további intéz­kedéséig - kamatmentesen a budapesti pénzintézeteknél maradnak. A pénz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom