Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
Budapest, 1946. március 30. AZ ORSZÁGOS KÖZPONTI HITELSZÖVETKEZET LEVELE A PÉNZÜGYMINISZTÉRIUMHOZ A TERMELÉSI HITELKERET MEGÁLLAPÍTÁSA ÜGYÉBEN Titk. 10811/1946/142. Pénzügyminiszter Űr! Intézetünk végrehajtóbizottsága folyó hó 27-én tartott ülésében tárgysorozatának keretében foglalkozott a mezőgazdasági termelési hitel problémájával. Megállapítást nyert, hogy a most folyamatban lévő üzemanyag-hitel nyújtásával a magyar mezőgazdaság jogos és mai körülmények között nagyon is indokolt hitelszükségletei kielégítést nem nyerhetnek, tehát ez az üzemanyaghitel konstrukció egyáltalában nem pótolhatja a hosszú évek óta, minden év tavaszán intézetünk és a kötelékébe tartozó hitelszövetkezeti hálózat útján nyújtott „tavaszi mezőgazdasági hitel"-t. Kétségtelen az is, hogy nemcsak a mostani földreform során földhöz juttatottak között, de a régi gazdák között is számosan vannak olyanok, akik megfelelő hitel hiányában a közellátási szempontból annyira fontos termelést megindítani, illetve főképpen az intenzívebb munkát igénylő művelési ágakat megfelelően beállítani képtelenek, és így az a veszély fenyeget, hogy megfelelő hitel hiányában ezek a gazdák kénytelenek lesznek például a kapásnövényeknél, a szőlőnél, a cukorrépánál és más esetekben is lényegesen kevesebb munkaerőt igénybe venni, illetőleg a többszöri kapálást redukálni, ami viszont természetesen a terményeredmény mennyiségét és várható minőségét erősen csökkenti. Éppen ezért a Végrehajtóbizottság egyhangú felhatalmazása alapján elsőrendű kötelességünknek tartjuk Pénzügyminiszter Ür figyelmét ezekre az ország közellátási érdekei szempontjából oly fontos körülményekre nyomatékosan felhívni. A magyar mezőgazdaságnak megfelelő feltételű termelési hitelre van szüksége. Ily mezőgazdasági termelési hitel címén kölcsönöket folyósítanának, többek között vetőmagra, eszközök, igás és haszonállatok beszerzésére, továbbá napszámbérekre stb. Nyilvánvaló, hogy félévszázados gyakorlatunk alapján intézetünk és az egész országra kiterjedő hitelszövetkezeti hálózata a legalkalmasabb szerv arra, hogy ezeket a hiteleket oda juttassa el, azokhoz a gazdákhoz, ahol közellátási és nemzetgazdászi szempontból erre a hitelre tényleg szükség van. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a mezőgazdaság az adópengő alapján folyósított valorizációs kölcsönöket semmi körülmények között nem veheti igénybe. Tekintetbe kell venni ugyanis, hogy a mezőgazdaság termelési költségei ma igen magasak: a napszámbéreket, valamint az esetleg beszerezhető ipari cikkeket a természetbeni adó, a kötelező terménybeszolgáltatás és a saját háztartási, valamint vetőmagszükséglete a várható termés túlnyomó részét felemészti és így közepes átlag termést véve alapul, a termésnek igen csekély töredékét fogja a gazda a szabad piacon, azaz valorizáltértékben eladhatni.
