Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

II. A pengőinfláció időszakából

Reálisan kalkuláló gazda tehát semmi körülmények között nem vehet és nem is vesz igénybe adópengős valorizáció alapján kölcsönöket. Ezzel szemben kétségtelen az is, hogy a mai inflációs viszonyok mellett semmi körülmények között nem volna ésszerű minden valorizáció nélkül, tehát úgynevezett sima pengőben ezeket a kölcsönöket a gazdaközönség rendelkezésére bocsátani. Feltétlenül meg kell találni tehát azt a helyes valorizációs kulcsot, amit a mezőgazdasági termelés a mai viszonyok alapulvétele mellett elbír és ami a pénzügyi és közhiteli szempontoknak is megfelel. Ebben a tekintetben kétféle megoldást hoznánk Pénzügyminiszter Úrnak javaslatba: 1. A legcélszerűbb valorizációs megoldás nézetünk szerint az lenne, ha a mezőgazdaság részére egy külön „agrárpengő", tehát külön mezőgazdasági valorizációs-kulcs állapíttatnék meg, ami természetesen a mezőgazdasági termények mindenkori árához igazodna. Tudomásunk szerint a Magyar Újjáépítési Minisztériumban folyamatban is vannak olyan munkálatok, amelyek egy ilyen különleges mezőgazdasági valorizációs kulcs megállapítását célozzák. 2. Amennyiben ilyen különleges mezőgazdasági valorizációs-kulcs megállapítása bármilyen oknál fogva akadályokba ütközne, vagy sürgősen meg nem valósulna, úgy felfogásunk szerint a maximális valorizációs teher, amit gazdaközönségünk elbírna, az lenne, ha a termelési célokra folyósított hitelek 40%-ban adópengőben, 60%-a pedig valorizáció nélkül, tehát sima pengőben folyósíttatnának. Hangsúlyoznunk kell Pénzügyminiszter Úr előtt, hogy a javaslatunk megtételénél teljes mértékben tekintetbe vettük a pénzügyi kormánynak és a Magyar Nemzeti Banknak a szelektív hitelpolitikára vonatkozó előírásait. Figyelembe vettük azt is, hogy az indokolatlan hitelnyújtás egyes gazdáknál azt eredményezhetné, hogy a rendelkezésre álló terménykészleteit visszatartja és nem bocsátja spekulációs célzattal a közellátás rendelkezésére. Abban a helyzetben vagyunk azonban, hogy a fentiekkel kapcsolatos összes aggályokat nyugodt lelkiismerettel eloszlathatjuk, amikor rámutatunk arra, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet és tagszövetkezeti hálózata több évtizedes gyakorlata alapján feltétlen garanciát tud nyújtani arra, hogy ezek a mezőgazdasági hitelek kizárólag és a legszigorúbb értelmezésben termelési célokra folyósíttatnának és vállalhatjuk azt a kötelezettséget is, hogy hitelszövetkezeteink, amelyeknek vezetősége személyesen ismer minden gazdaadóst, a legrigorózusabban ellenőriznék a hitelek rendeltetésszerű felhasználását. Ilyen körülmények között feltétlenül elkerülhető lenne, hogy ezek a hitelek spekulációs célokat szolgáljanak. A múltak tapasztalatai alapján egyébként is tudjuk azt, hogy a falusi kisgazdaközönség csak akkor kér hitelt, ha arra a gazdaságához tényleg szüksége van, melyet, ha megkap rendeltetése szerint, tehát nem spekulatív célra használ fel. A fentiek alapján azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk a Pénzügyminiszter Úrhoz, hogy méltóztassék a Gazdasági Főtanács elé terjeszteni ezen javaslatunkat és amennyiben elgondolásunk meghallgatásra találna, méltóztassék odahatni, hogy a Magyar Nemzeti Bank a tagszövetkezeteink részéről bonitás és szükségszerűség szempontjából elbírált és általunk felülbírált, intéze-