Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
ez az időpont kérdése. A számolási érték életrehívásával való kísérletezést - e kifejezéshez ragaszkodni vagyunk kénytelenek - elképzelhetőnek s aránylag kevéssé veszélyesnek tartjuk abban az esetben, ha a végleges stabilizáció gazdasági előfeltételei megvannak, ha annak bevezetése küszöbön áll s különösen az áruellátás terén mutatkozó, erősen javuló tendencia kellő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a pénzjogi vonatkozásokban esetleg jelentkező zökkenők könnyen kiküszöbölhetők lesznek. A kísérletnek nem ily időpontban való keresztülvitele ezzel szemben már magában véve felfokozza a veszély lehetőségének jelentkezését. Az időpont megválasztása kérdésében úgy a hazai, mint a külföldi példákból hasznos tanulságot meríthetünk. Ha a kísérlet nem is volna oly veszélyes, mint amilyennek azt az itt elmondottak feltüntetik, annak időszerűtlenségét felétlenül mindenkinek el kell ismernie. S ez már magában véve is eldönti a napirendről való levétel kérdését. y. Ha a kérdés további elemzésébe bocsátkozunk, meg kell kísérelnünk annak megvizsgálását is, hogy az aranypengőnek vagy más számolási értéknek bevezetése milyen közelebbi irányzatok szerint történne. Csak ennek ismeretében adhatunk választ arra a kérdésre, hogy a rendszer bevezetése különböző vonatkozásokban hatását miként fogja éreztetni. E kérdés egyébként is elsődleges fontosságú. Semmi esetre sem lenne itt helytálló oly érvelés, hogy a lényeg mégis csak az elvi szempont - a többi már csak technikum, amelyet az idők folyamán csiszolni, javítani lehet. A pénzkérdés kényességénéi, érzékenységénél, a gazdasági élet legtávolabbi területeire kiható mélyreható összefüggéseinél fogva ezt a beállítást nem fogadhatjuk el. Így a megoldás mikéntje, a lebonyolítás technikája magát a lényeget jelenti. A számolási érték bevezetésének nagy fontosságú kérdésével itt részletesen foglalkozni nem kívánunk. Minden megoldási lehetőséggel szemben könnyű volna az ellenvetések egész sorát felhozni. Áll ez elsősorban az aranypengő rendeletben megállapított finom arany mennyiségre, amelyet az eredeti feltételezések szerint a londoni aranypiacon át kiszámított jegyzés alapján kellene megállapítani. De súlyos kifogások hozhatók fel úgy a létfenntartási költségek, mint az erre kiválasztott fontos árunemek árai tekintetében is. Ezeknek általános értékmérővel történő kijelölését főképp az a körülmény befolyásolja, hogy az árak árszabályozása a gazdasági élet különböző területein különbözőképp érvényesül s az egységes összefüggéseket lényegesen meglazítja. Az kétségtelen, hogy valóban jó, az eltolódások lemérésére csak megközelítően megbízható értékmérőt aligha találhatunk. S ha ez igaz, úgy ez máimagában véve is visszahat a kérdés lényegére. Megfelelő értékmérő hiányában a kísérlet fokozottabban veszélyesnek ígérkezik. Ettől függetlenül is nagy figyelmet érdemel az a kérdés, hogy a számolási érték megállapítása milyen elvi beállításban történik. Mi a rendszer életrehívásának s alkalmazásának őszinte célja? Ha valóban a valorizáció lehetőségét kívánja biztosítani, úgy mellőzhetetlenül szükséges, hogy gyors ütemben kövesse az életviszonyok változását. A takarékkorona magánjegyzéssel induló
