Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
ilyen tervek merültek fel eredetileg az aranypengővel kapcsolatosan is. Meg kell e részben állapítanunk - az egyéb irányú veszélylehetőségeket pillanatnyilag figyelmen kívül hagyva -, hogy az értékváltozások érvényesítésére valójában csak ily rendszer lehet alkalmas, ez jelenti a számoló érték reális érvényesülését. Kíséreljük meg azoknak a következményeknek a felsorolását, amelyek ily gyors mozgású értékmegállapítással szükségképp együtt járnának. A naponta vagy azt megközelítő sűrűséggel változó számolási érték a gazdasági élet legszélesebb területein nyitná meg a spekuláció útját. A papírpengő értéksüllyedése idején nyilvánvaló, hogy minden papírpengő tulajdonos vagy azonnal áruba fektetni igyekezne pénzét, ami által az árupiacon a kereslet a leglényegesebb Miértekben fokozódnék - vagy pénzét azonnal betétként helyezné el. Az árukínálat vonalán még több nehézséggel kellene számolni, mert a deklaráltan süllyedő értékű pengőért még kevésbé lennének hajlamosak az árusok eladni. A pénzeknek a bankokba való elhelyezése, a betétállomány fölös részének a jegyintézet zsírószámláján való elhelyezése körül is nyilvánvalóan izgalmas zűrzavarok alakulnának ki. E folyamat fordított előjellel menne végbe a számolási értéknek akár csak átmeneti értékcsökkenése idején. Amíg a papírpengő értékének süllyedése esetén bármilyen magas kamatozással érdemes pénzt felvenni, s az így felvett összeget pénzintézetnél aranypengő-számlán elhelyezni, úgy viszont bár csak átmeneti csökkenés idején az aranypengő-hitel igénybevétel a legbiztosabb üzlet, mert hiszen az e számolási érték alapján felvett kölcsönt esetleg legrövidebb időn belül csekélyebb összegű papírpengővel lehet visszafizetni. így a napi jegyzések rendszerének bevezetésével az aranypengő értékváltozása állana a gazdasági élet érdeklődésének középpontjában. Ez volna a primaer fontosságú kérdés, amely mellett az ésszerű termelés, szállítás, áruelosztás, valóban nagy fontosságú kérdései jelentőségükben elhalványulnának. Gazdasági életünknek ez a spekulatív elemmel való átszövődése kiszámíthatatlan bonyodalmaknak és nehézségeknek forrásává válnék. Fentebb vázolt rendszernek még súlyosabb kihatásai jelentkeznének azonban gazdasági életünknek egy másik szektorán. Az aranypengő-rendelet, csak úgy mint a takarékkorona-rendelet, lényegében a pénztartozások körét kívánja érinteni, s a közelebbről meghatározott pénzkövetelések megfizetésére vonatkozó szabályozást kíván életbeléptetni. Az életviszonyok megfelelő mérlegelése alapján fel lehet-e azonban tételeznünk azt, hogy egy ilyen, naponként vagy azt megközelítő sűrű időközben megállapított értékváltozás csak a gazdasági életnek egy előre körülhatárolt területére szorítkozzék? Gondolunk itt elsősorban arra, hogy a fizetést és munkabért kapó munkavállalók hajlandók lesznek-e belemenni abba, hogy ők hetenként vagy havonként megkapják papírpengőben a fizetésüket, amikor néhány napon belül a kezükhöz adott papírpengő értékének néhány - talán nem is jelentéktelen - százalékát veszíti el. Hogy ebből aztán olyan mesterséges konstrukciók állhatnak elő, melyek például arra vezethetnek, hogy a fizetéseket és a munkabéreket, majd aranypengő számlán kell jóváírni, és a munkavállalók naponként veszik fel a napi szükségletüknek megfelelő össze-
