Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
tanulmányt ismertetünk. Ezek az 1945 őszén készült tanulmányok még a pengővaluta létének és - szerzők elgondolása szerinti feltételek közt - értéke helyreállításának gondolatköréből indultak ki. Több vonatkozásban azonban már a stabilizációt előkészítő viták és érvelés körébe tartoznak. Mindkettő a bank- és hiteléletben is fontos szerepet betöltő, tekintélyes közgazdászoktól származik. Végül 1945. december 31-én a kormány 1946. január 1-jei hatállyal - körözéssel - elfogadja az adópengő mint számolási egység bevezetésére vonatkozó jogszabályt 19 . Bármilyen pénzkötelmet adópengőben is meg lehet határozni. Az 1946. január 10-ét követően elhelyezett belföldi pénzértékre szóló takarék- és folyószámlabetéteket és pénztárjegyeket az ügyfelek kívánságára adópengőben meghatározottnak kell tekinteni. Az MNB csak adópengőre kiállított váltót fogadhatott el leszámításra. Az adópengőbetétekre előbb 10, majd 5 napos felmondási időt állapítottak meg. 1946 májusában az adópengő-adójegy kibocsátása következtében az adópengő elszámolási egységből fizetőeszköz lett. Ez az adójegy két havi lejáratú - adópengőre szóló - sorozat- és sorszámjelzéssel ellátott utalvány volt, amelynek előállításáról és forgalomba hozataláról a pénzügyminiszter intézkedett. A lejárat napjával az államkincstár megtérítési kötelezettsége nélkül érvényét vesztette. Az adópengő-adójegy használatát június folyamán 20 közüzemi díjak, közületi szolgáltatások és a hatósági áron kiszolgáltatott termékek ellenértékének kifizetésére is lehetővé tették. Az MNB Üzletvezetősége július 8-án a pénzügyminiszterhez átiratot intéz, amelyben a Főtanács határozatára hivatkozva sérelmezi, hogy az adópengőjegyek a gyakorlatban a pénz szerepét töltik be, és így „az adópengő jegyek forgalomba hozatala sérti az MNB-nek bankjegyek kibocsátására vonatkozóan adott... kizárólagos jogát, szabadalmát". Az adópengő rövid, néhány hónapos élete során értékkonzerváló funkciójából inflációt gerjesztő tényezővé válik. Teljesen kiszorítja a forgalomból a pengőbankjegyeket (az ún. simapengőt) és azok inflációs utódait (miipengő, Bpengő). Az MNB július 9-i körlevele szerint „bankjegyeket adójegyekre, adójegyeket bankjegyekre, illetve adójegyeket más címletű adójegyekre a bankintézet nem válthat át". Az adópengő pályafutásáról a Gazdaságkutató Intézet feljegyzése ad összefoglaló képet, értékarányainak módosulásáról pedig a közölt táblázat tájékoztat. Az iparvállalatoknak, a mezőgazdasági termelésre és felvásárlásra, továbbá a kisiparosoknak az inflációs időszakban folyósított hitelek szabályaira és gyakorlatára vonatkozó iratokból a hitelezési szabályozás és gyakorlat egyes sajátosságai is megismerhetők. A jóvátételi termelést finanszírozó pénzforrások egy része a Bank és a pénzintézetek csatornáin keresztül a mindenkori hitelezési rendelkezések és hitelpolitikai szempontok alkalmazásával került a termelő vállalatokhoz. Jelentős részük azonban nem a hitelcsatornákon, hanem jóvátételi előlegek formájában került folyósításra. Ezek tekintetében még annyi ellenőrzés sem volt a felhasználás módját és időpontját illetően, mint a hiteligényeknél. Ezért jelentős
