Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
intézkedés volt a Gazdasági Főtanács határozata alapján bevezetett zárolt klíringrendszer. Ez lehetővé tette, hogy a jóvátételi előlegek felett a vállalatok ne diszponálhassanak szabadon, hanem azt csak számlajóváírás formájában kaphassák kézhez és csak átutalás útján - meghatározott célokra használhassák fel. 21 . A bankkamatok szabályozásáról közölt iratok az egyéb kamat vonatkozású tájékoztatókkal együtt (pl. az MNB leszámítási kamatlábainak módosítására vonatkozó határozatok) nem adnak valós képet a korszakról. Az inflációs korszak egészére a „hivatalos" bankkamatoktól nagyságrendileg eltérő kamatfelszámítás volt jellemző. Ebben az időszakban virágoztak a korábban uzsorakamatnak minősített heti, napi pénzek és az ún. kosztkamatok változatos formái. A bankoktól - még oly szigorú valorizációs kikötésekkel is - pengőben vagy adópengőben felvett hitelek az adós számára kevéssé jelentettek tényleges terhelést, illetve kötelezettséget. Az áruszállításra és szolgáltatásra kötött ügyletek jelentős része nem is ezekben az értékekben, hanem aranyban vagy dollárban került lebonyolításra, a pengő-adópengő-dollár arányokat, továbbá a dollár árfolyamok és a létfenntartási index arányait és azok változásait az infláció teljes időszakára táblázat szemlélteti 22 . Az MNB bankköltségeinek változásai, amelyeket elsősorban az üzleti bankoknak számítottak fel - noha nem voltak képesek az inflációval lépést tartani - némiképpen érzékeltetik az infláció ütemét ebből a szempontból is 23 . Az inflációs időszak történetéhez tartozik a Budapesti Áru- és Értéktőzsde működésének újbóli megkezdése. A tőzsde hivatalos forgalma 1944. december 13-a óta szünetelt. Az értékpapírok magánforgalma a főváros felszabadulása után nyomban megindult. Az értékpapírok egy részének zavaros tulajdonviszonyai és a zugforgalom korlátozása miatt a kormány a tőzsdén lajstromozott és jegyzett értékpapírok tőzsdén kívüli forgalmát megtiltotta és a tilalom ellenére kötött ügyleteket semmisnek nyilvánította 24 . A hivatalos értékpapírforgalom előbb 10, majd 26 részvény árfolyamának jegyzésével 1945. szeptember 21-én indult meg és november 9-ig működött. A közölt iratok az értéktőzsdei forgalom újraindítására vonatkozó javaslatokat és véleményeket mutatják be. A hivatalos tőzsdei értékpapírforgalom csak a stabilizáció után, 1946. december 2-án indult meg ismét 25 . Az értékviszonyok 1946 nyarán a forgalomból teljesen kiszorult pengő, de a naponta értéktelenedő adópengő mellett is annyira áttekinthetetlenek voltak, hogy a szervezett munka az iparban, az államigazgatásban, a szolgáltató szektorban teljesen lehetetlenült. A bérek órák alatt vesztették el vásárló értékük jelentős hányadát, az élelmiszerek és mezőgazdasági termékek termelői és közvetítői pedig a cserekereskedelem útján vagy valuta és arany ellenében a városi fogyasztókkal szemben fölényes helyzetbe kerültek. Az infláció 1946 június-júliusában az egymással ellentétes vagy eltérő érdekű társadalmi osztályok, rétegek és csoportok és a politikai élet egymással vitában álló különböző áramlatai közt átmenetileg egyetlen kérdésben teljes egységet hoztak létre: az infláció lehetetlenné tesz nemcsak mindenféle gazdasági tevékenységet, de akadályozza a mindennapos élet fenntartását is, megszüntetése tehát közös érdek. Ez természetesen nem volt egyértelmű azzal.
