Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
Ilyen körülmények közt szükségképpen konfliktusok jöttek létre a hagyományos keretek közt működő állami szervek és a Főtanács, illetve annak Titkársága közt. E konfliktusok „hőfokát" és kimenetelét a koalíció erőviszonyai és a politikai síkon folyó viták nagymértékben befolyásolták. A Magyar Nemzeti Bank a gazdasági életben elfoglalt szerepe következtében is gyakran került e viták kereszttüzébe. Vas Zoltánnak a Bank 1946. január 14-i jelentésére vonatkozó hozzászólása elsősorban a Magyar Nemzeti Bank felelősségét igyekszik nemcsak a pénzlebélyegzés korlátozott eredményeivel, hanem az egész pénzpolitikával kapcsolatban bemutatni 13 . A pénzlebélyegzéstől a kormány mindenesetre a ténylegesnél jóval tartósabb hatást remélt. Valószínűleg ez is hatással volt arra, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a Magyar Nemzeti Bank tevékenységét elsősorban a pénzkibocsátás és a hitelezés vonatkozásában - rövid időre - közvetlen ellenőrzése alá vonta. 1946 januárjában a SZEB elnöke (Vorosilov marsall) megbízásából a SZEB két képviselője jelentkezett a banknál és a bank tevékenysége folyamatos ellenőrzésének megkezdését jelentették be. A bank feljegyzése szerint „a f. hó 23-ától bemutatott csekkek csak úgy fizethetők ki, ha ezeket a Gazdasági Főtanács részéről Vas Zoltán államtitkár és Kotow őrnagy (a SZEB megbízottja) ellenjegyzik..." A Bank elnökének a miniszterelnökhöz küldött tájékoztatója szerint a SZEB megbízottja az emissziós gazdálkodással kapcsolatos minden kifizetést ellenőrizni kíván a Gazdasági Főtanács főtitkárával egyeztetve. Igényli a 100 000 pengős címletű bankjegyek nyomásának leállítását. A GF főtitkára és a Pénzügyminisztérium hitelügyekért felelős államtitkára 14 megállapodtak abban, hogy a bankkal naponta fogják közölni, hogy milyen összegek folyósíthatok az állam, illetve a magánescompt céljára. A Bank elnöke a miniszterelnökhöz írt levelében aggályát fejezi ki az ellenőrzésért azzal, hogy „az említett előfeltételek hiányában az emissziós gazdálkodásra beállított állami gépezetet merev, egyoldalú intézkedéssel megállítani csak a legsúlyosabb következményekkel lehetséges. Nem kevésbé aggasztó a bank mozgási szabadságának korlátozása abból a szempontból is, hogy a pengő pszichológiai fedezetét erősen veszélyezteti..." A levél szerint a SZEBmegbízottak tevékenysége jelenleg „a zsiró készpénz forgalmának ellenőrzésére terjed ki, továbbá naponként ellenőrzik mind a magán, mind a hivatalos árfolyamokat. . ." 1946 márciusától felgyorsult és egyre gyakoribbá vált az államkincstár pénzigényének kincstárjegyek leszámítása útján történő fedezése. A Bank vezetésében - a Főtanácsban - jelentős aggályok merültek fel arra vonatkozóan, hogy a kincstárjegyek már korábban megkezdett kibocsátása nem ellentétes-e az alapszabályoknak azzal a pontjával, amely szerint „az állam, a törvényhatóságok, a városok és a községek a bank eszközeit egyáltalán, tehát sem közvetve, sem közvetlenül nem vehetik igénybe saját céljaikra anélkül, hogy a felvett bankjegyek ellenértékét aranyban vagy devizában egyidejűleg nem szolgáltatják" (MNB alapszabály, 50. cikkely). A pénzügyminiszter ezzel kapcsolatban úgy foglal állást, hogy nem az alapszabályok betartásának vagy megszegésének - a Főtanácsban folyó vita alapján - történő értelmezése lenne célszerű, sem pedig a pénzügyminiszter által a bank alapszabályainak megfelelően javasolt közigazgatási bírósági eljárás, szerinte az
