Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
kezdő intézményeknél a régi és új vezetők viszonya. Az újonnan létrehívott demokratikus szervek, így a Nemzeti Bizottságok hatáskörével és tevékenységével kapcsolatos véleményeltéréseket, nem utolsósorban pedig a koalíciós pártok közti vitákat érinti az első hónapokról közölt több irat is. A Magyar Általános Hitelbank vezetői már röviddel Budapest felszabadulása után beadványt intéznek a debreceni kormányhoz, melyben a bank részvénytőkéjének 15,6%-át kitevő francia tulajdonban volt részvényeinek sorsát igyekeznek befolyásolni. Beadványuk szerint e részvények 1941-ben jogellenesen kerültek német tulajdonba, Franciaország német megszállása idején. (Ezt követően, 1944-ig bezáróan a francia részvényesek jogait a bank közgyűlésén és más vonatkozásokban is a német részvényesek gyakorolták.) A beadványt a kormány a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz továbbította. A kötet első fejezetébe felvett 29 irat az 1945 áprilisáig, a kormány Budapestre költözéséig terjedő időszakban keletkezett. A kormány Budapestre költözése, az ország teljes területének felszabadulása 1945 április-májustól a pénzügyekben is megkönnyítette a szervezettebb munkát. Üj, 1945. április-májusi keltezésű 50, 100 és 500 pengős bankjegyek kerültek forgalomba. A törvényes fizetésieszköz jellegüktől megfosztott és letétbe helyezett 1000 pengősök ellenértékét is folyamatosan felszabadították. Megindult a vállalatok pénzigényeinek szervezett kielégítése is. Az MNB 1945 májusában megkezdte a pénzintézetek váltóinak visszleszámítolását. A forgótőkéjüket a háborús események során nagyrészt elveszített vállalatok és a készpénzkészletüktől és tartalékaiktól „több menetben" megválni kényszerült Magyar Nemzeti Bank és üzleti bankok a vállalati pénzigényeket - most már a hitelrendszer csatornáin keresztül - igyekeztek kielégíteni. A vállalatok a termelés újraindítását - szakmánként lényegesen eltérő, de mindenképpen jelentős mértókig - a jóvátételi és más nemzetközi kötelezettségek teljesítésére irányuló megrendelések alapján szervezték meg. A megrendelőnek - az előbb a Jóvátételi Kormánybiztosság, majd a Jóvátételi Hivatal útján képviselt magyar államnak e fizetések teljesítéséhez - a megrendeléseket teljesítő vállalatoknak pedig a termelés anyag, bér stb. költségeire pénzre volt szükségük. Az állami költségvetés bevételei 1945. július-december hónapokban a kiadások 5,7-8,3 százalékát, 1946. január-júniusban 14,6-6,3 százalékát fedezték csak 6 . A költségvetés a Nemzeti Bankhoz fordult a kiadások - túlnyomó részt determinált - összegeinek teljesíthetése érdekében. A vállalatok forgótőke igényüket bankjaiktól igényelt hitelekből igyekeztek fedezni. A bankoknak 1945. június 30-ári összesen 3121 millió pengő névértékű betétjük volt a „régi" (1945 előtt keletkezett) és novemberig csak néhány meghatározott jogcímen (pl. tetőjavítás, lakáshelyreállítás) kifizethető betétekkel együtt 7 . A Szovjetunió kormánya 1945 március-május hónapokban három részletben összesen 850 millió pengő összegű kölcsönt bocsátott a magyar kormány rendelkezésére 8 . Néhány kisebb - lényegében a Szovjetuniótól kölcsön kapott bankjegyekből folyósított - összeg (1945 márciusában 9,5 millió az iparvállalatoknak, áprilisban 10 millió közellátásra, májusban 25 millió az ipar céljára
