Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
ismét visszatereljük a hitelszervezet körébe, másrészt pedig az, hogy a gazdasági és szociális szempontból egyaránt fontos betétgyűjtési tevékenységet a kamat megfelelő emelésével elérhessük. Azt azonban, hogy a kamatkorlátozó rendelkezések teljesen felfüggesztessenek és ezzel a tőkegyűjtés és hitelelosztás felsőbb hitelpolitikai irányításának lehetőségét elvegyük - aggályosnak tartanánk. A megoldást tehát nem a kamatkorlátozó rendelkezések felfüggesztésében, hanem a maximális kamattételek megfelelő felemelésében látjuk ..." A beadványt láttamozta a Budapesti Nemzeti Bizottság által a Pénzintézeti Központhoz kiküldött Ötös Bizottság nevében Markovits Jenő és dr. Faragó László is. Budapest, 1945. június 16. MARKOVITS JENŐ, A PÉNZINTÉZETI KÖZPONT ALELNÖKE ELŐTERJESZTÉSE A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT ÁLLAMPOLITIKAI OSZTÁLYÁNAK A MAGYAR NEMZETI BANK FŐTANÁCSÁNAK KIEGÉSZÍTÉSE KÉRDÉSÉBEN Minthogy a Nemzeti Bank főtanácsa a tagok egy részének eltávozása, elhalálozása, lemondása következtében létszámában jelentősebb mértékben lecsökkent - de egyben azon érdekből is, hogy az ország hiteléletére oly döntő befolyást gyakorló jegybank legfőbb vezetésében a demokratikus Magyarország hivatott képviselői megfelelő súllyal résztvehessenek - mielőbb oly megoldás életrehívása látszik szükségesnek, amely a főtanács kiegészítését lehetővé teszi. A kérdés megoldásánál különös figyelem fordítandó arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapszabálya az 1924. V. tc. értelmében, mint a törvény kiegészítő része nyert megalkotást, s hogy ez alapszabályok 20. cikkének e) pontja világosan kimondja, hogy az alapszabályok módosítására a törvényhozás jóváhagyásától feltételezetten kerülhet a sor. Mind ezen rendelkezésre, mind a Nemzeti Bank működésével összefüggő nemzetközi vonatkozásokra való tekintettel, lehetőség szerint elkerülendő minden olyan intézkedés, amely az érvényben levő alapszabályokat érinti vagy amennyiben ez nyomatékos érdekből mégis szükségesnek mutatkozik, úgy a változtatást a legszűkebb térre kellene szorítani. A kívánt cél elérése érdekében ehhez képest két alternatív megoldási lehetőség merül fel: Az egyik - a kívánatosabb - az lenne, amely minden külön jogszabályalkotást feleslegessé téve, egyszerű gyakorlati módon oldhatná meg a kérdést. Ha ugyanis a helyzet valóban az, hogy a főtanács tagjainak nagyobb hányadáról megállapítható minden kétséget kizáró módon, hogy azok a Nemzeti Bank alapszabályok 28. cikke értelmében kilépetteknek tekintendők, úgy nincs akadálya annak, hogy a kilépett főtanácsos helyébe - ez az idézett 28. cikk rendelkezéséhez képest - pótválasztás útján, főtanácsos választassék, akinek működési tartama a kilépett főtanácsos működésének tartamára terjed. Ezeket a főtanácsosokat az alapszabályok 20. cikkének rendelkezéséhez képest a közgyűlés választja meg. Minthogy a minisztertanács időközben elfogadta azt a
