Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
II. A pengőinfláció időszakából
rendeletet, amely részvénytársaságoknál az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjainak megválasztására közgyűlés összehívását teszi lehetővé az illetékes miniszter hozzájárulásával, arra a körülményre való tekintettel, hogy az alapszabály 1. cikke értelmében a Magyar Nemzeti Bank részvénytársaságnak tekintendő, nem lehetne akadálya annak, hogy ez a rendelet úgy tekintessék, hogy az már önmagában véve megadja a lehetőséget az igazgatóságéval azonos hatáskört betöltő főtanács tagjainak megválasztására - vagy szükség esetén ugyanez a rendelkezés egy külön rendelettel a Magyar Nemzeti Bankra is kiterjesztendő volna. Az itt vázolt megoldás esetén a Magyar Nemzeti Bank alapszabályainak módosítása, valamint általában az e kérdést érintő jogszabály életrehívása elkerülhető volna, ami a kérdés kényes természetére való tekintettel határozott előnyt jelentene. Természetesen előre tisztázandó lenne az a kérdés ebben az esetben is, hogy a közgyűlésen a megfelelő többség rendelkezésre áll-e, valamint tisztázandó lenne az is, hogy kik választassanak be a főtanácsba. Az első kérdés tekintetében a helyzet az, hogy - tudomásunk szerint - az illetékes kormányzati tényezők részéről kiinduló megfelelő kezdeményezés esetén nyilván nem volna akadálya annak, hogy a javaslatba hozandó személyeknek főtanácsossá történő megválasztása megtörténjen. A főtanácsosok személyi kiválasztása tekintetében az alapszabályok 22. cikke tartalmaz rendelkezést - részben pozitív, részben negatív irányban. Pozitív irányban akkor, amikor kimondja, hogy a megválasztottak között a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a hitelintézetek képviselői is képviselve legyenek. Ez a megállapítás olyan rugalmas fogalmazású, hogy az alapszabály e rendelkezésnek kiegészítését nem teszi szükségessé. Nincs erre szükség azért, mert hiszen a felsorolás nem kizárólagosságot állapít meg, hanem csak az érintett foglalkozási ágak képviseltetésének szükségességére utal az „is" szó használatával -, tehát semmi akadálya sincs annak, hogy az ezen a körön kívül álló tényezők is bevonassanak a főtanácsba. így a főtanácsnak oly irányban való kiegészítése, amit a mai idők szelleme megkíván, hogy ti. a főtanácsban a Szakszervezeti Tanácsba tömörült munkavállalók képviselete is helyet foglaljon, minden akadály nélkül keresztülvihető lenne. Az alapszabályok idézett cikke szerint a választás megejtésére a javaslatokat a főtanács terjeszti a közgyűlés elé, e javaslatok azonban a közgyűlést nem kötelezik. Megfelelő előkészítés mellett nyilvánvalóan elérhető lenne, hogy a főtanács már a megállapodásszerű listát terjessze elő. Az alapszabályok idézett cikke negatív vonatkozásban azt állapítja meg, hogy a nemzetgyűlés tagjai, valamint az állami alkalmazottak főtanácsosokká nem választhatók. De megválaszthatok egyébként oly személyek, akik a közgyűlésnek nem tagjai. Ha az itt vázolt, mindenféle szempontból előnyösebbnek látszó megoldás keresztülvihetőnek nem bizonyulna, főképp azon oknál fogva, mert nem látszik kétségen kívül állónak, hogy az eltávozott főtanácsosok kilépettnek tekintendők-e vagy sem, vagy ha az a meggondolás érvényesülne, hogy a főtanácsnak teljes egészében való újjáalakítása mutatkozik kívánatosnak, úgy ez már az alapszabályoknak jogszabály útján való módosítását tenné szükségessé.
