Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

olyan szép bizonyságát adta annak, hogy hogyan értelmezzük a szellemi együttműködést, hogy jövő évre a Rencontres önként is igen szívesen nyitja meg a kapuit a magyarok előtt. Sorra vettük a számba jöhető magyar írókat és művészeket és a rövid ismertetéseim alapján eddig Kodály, Sőtér és Szentkuthy nevét jegyezték föl a meghívandók listájára. Nagyon örülnék, ha tudnék még szuggesztiókat kapni, mert azt hiszem, hogy ezzel még nem merültek ki a lehetőségeink sem a rátermett résztvevőkben, sem az itteni vendégszeretetben. Itten térek rá a Rencontres-hoz természeténél fogva és ténylegesen is egyre közelebb kerülő Présence ügyére. Ugyanaz a szándék, amely Genfben a Rencontres-t létrehívta, tartja még a lelket Trolliet-ban. Vagy annyira pszichológus és helyzetismerő, hogy ne kellessen ezúttal részletekbe bocsátkoznom. Már sokszor elmondtam ebben az ügyben, hogy most vagy soha, de azt hiszem, hogy ezúttal tényleg az utolsó alkalmát tagadjuk vagy mulasztjuk el egy hosszabb lélekzetű irodalmi export lehetőségének. Az Editions du Mont-Blanc a már itt levő hozzájárulásunk tényleges felszabadítása esetén hajlandó az ennél kb. háromszorta többe kerülő évi kiadást garantálni. Viszont ezek a tárgyalások is olyan régóta húzódnak, hogy további várakozás teljesen komolytalan színbe hozhat minket. A szükséges jogi formulák megbeszélésére két vagy három napon belül felutazom Bernbe Oltványihoz, aki szintén sürgeti, hogy akárhogy is, de vigyük már dűlőre ezt a dolgot. így tehát arra kérlek, hogy az idekint levő összeg feletti diszponálási jogot minél hamarabb küldd el, mert nem lehet addig komolyan tárgyalni, amíg ez akárkinek a duzzogásától vagy szeszélyeitől függ. Jól ismerem azokat a következményeket, amelyeknek félelmében Illyés húzza-halasztja az ügyet. De ugyanakkor legteljesebben meg vagyok győződve a felelős szerkesztő baloldali magatartásáról és arról, hogy ez a lap tényleg azoknak az európai íróknak ad találkozót, akiknek minden sorát mi is mindenkor vállalhatjuk. Azt a felelősséget, amit Illyés ebben a tekintetben nem mer vállalni, én sokkal nyugodtabb lélekkel vállalhatom. Egy jó szándékkal és következetes vonalon vitt folyóiratnál még ha történik is lapszus, nem féltem a nyakamat. És nem fog történni. Éppen ma érkezett levél egy francia kiadótól, aki leírja, hogy az amerikai dömpingirodalom hogyan fojtja meg sorra a francia irodalmi folyóiratokat (L'Arche, Poésie 48 stb.) és hogy a tető nélkül maradó francia írók milyen örömmel állnának össze mostanában más országbeli társaikkal. Bár szervesen idetartozik, de szeretném külön felhívni a figyelmedet a folyóiratot illető, de még odahaza maradt pénzre. Tekintettel arra, hogy mint az előző pontban mondtam, a kintlevő összeg, ha szűkösen is, de elegendő arra, hogy ezt számba véve egy kiadó már vállalja az egy esztendei megjelentetés biztosítását, arra szeretnélek kérni, hogy a fennmaradó - ha jól emlékszem - 15 000 forintot biztosítsd itt Genfben a könyvtár kezelésében a Présence-nak és egyéb folyóiratoknak adandó magyar irodalmi szövegek fordítási költségeire. Ha meggondoljuk, hogy milyen körülményes huzavonába telik a legrövidebb novellának a lefordítása is, akkor, ha a fordítói díjat nem tudjuk tüstént kifizetni, nyilvánvaló, hogy a Présence támogatása csak félmunka, gyorsan és megbízhatóan dolgozó fordítói hátvéd nélkül. Ezt pedig a legelőnyösebben idekint lehet megszervezni, ahol egyrészt alkalmi munkákra váró és franciául jól tudó