Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

kitűnőek: épületei, helyiségei teljesen megfelelnek az oktatás kívánalmainak, azonban egyelőre igen súlyos nehézségek mutatkoznak e keretek kitöltése körül. Egyrészről - akár csak 1940 és 1944 között - még mindig rengeteg a személyeskedő, rosszindulatú polémia, vádaskodás stb., másrészről pedig nagyon nehéz a tudomány és a szakértelem érdekeit megvédelmezni olyan feltörekvő egyéniségekkel szemben, akik megfelelő munkásság nélkül lesznek (pl. publicistából) professzorrá. A kolozsvári magyar egyetemre ezenkívül nyomasztó teherként hárul az az anyagi helyzetben megmutatkozó különbség is, amely a magyar állampolgárságukat megőrző vendégprofesszorokat az erdélyiektől elválasztja (az előbbiek ugyanis magyar fizetésüket is megkapják), valamint bizonyos visszavándorlási tendencia, amelynek következtében a legkiválóbb erők egymás után térnek vissza Kolozsvárról Magyarországra. A belső tudományos utánpótlás egyelőre végtelenül csekély, ami a helyzetet még súlyosabbá teszi. Mindenesetre a VKM-nek fokozott gondot kellene fordítani a kolozsvári magyar egyetem kereteinek méltó kitöltésére: e probléma sürgősségére Alexits államtitkár úr figyelmét - aki velünk egyidőben szintén Romániában tartózkodott - már Kolozsvárt felhívtam. 9. Mindent összevéve, benyomásaim általában véve igen kedvezőek. Kétségtelen, hogy a belső gazdasági helyzet Romániában nehéz: biztató jelenség azonban az, hogy maguk a románok ott-tartózkodásunk alatt, az ő inflációjuk végnapjaiban sem vesztették el bizalmukat, tetterejüket, élniakarásukat. Amint a gyorsan nyugatiasodó, sőt amerikaiasodó Bukarest tipikusan egy most, szemünk előtt születő világváros benyomását kelti, tele szunnyadó s még kiaknázatlan energiával, úgy ez áll - mutatis mutandis - egész Romániára is. A román nép és országa kétségtelenül új virágzás küszöbére érkezhet, ha a mostani gazdasági válságból kilábolva, megtalálja a belső összeszedettség célravezetőbb módozatait. Feltétlenül érdemes tehát a magyar-román kulturális és gazdasági kapcsolatokat egyre jobban elmélyítenünk: a megértés és a jóindulat ma már nemcsak a mi részünkről van meg, hanem kétségtelenül megvan és működik odaát is. Gáldi László egyet. ny. rk. tanár Tisztázat, UMKL XIX-1-l-e, 1947-120751.