Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL
kozott. Sajnálatosnak kell mondanom, hogy a bukaresti Román-Magyar Társaság életében, alighanem pártpolitikai okokból, mégsem játszik jelentékenyebb szerepet. Mindenesetre kívánatos lenne, ha az ottani Román-Magyar Társaság, a napi politikán felülemelkedve, lassanként összefogná mindazon erőket, akiknek valami közük van a magyar művelődéshez: egyelőre inkább olyan személyiségek vannak előtérben, akiknek (Eftimiu, G. Galaction stb.) minden irodalmi kiválóságuk mellett a magyar szellemi élettel vajmi kevés kapcsolatuk van. Örömmel láttam, hogy a bukaresti magyar misszió Chinezuval érintkezésben van, helyes lenne, ha alkalmilag, pl. újabb könyvek megküldésével stb. a Dunai Ügyosztály is felvenné vele a kapcsolatot. 6. Fontosnak kell mondanom a Casa Scoalelornál magánemberként tett látogatásomat is. A nagy könyvkiadóvállalatot a vezetője, Dragoescu elvtársam ismertette előttem: megtudtam, hogy ez az állami intézmény nemcsak tankönyveket ad ki állami tankönyvkiadóként, hanem filozófiai, irodalomtörténeti, gazdasági, sőt szépirodalmi munkákat is, vagyis általában olyan közérdekű műveket, amelyek az iskolák tanári és ifjúsági könyvtáraiban méltán foglalhatnak helyet. A vállalat egyik tisztviselője, Sebastian Popovici, aki egyébként jónevű költő és regényíró, érdekes tervet vetett fel előttem: a Casa Scoalelor hajlandó lenne egy összefoglaló nagy magyar irodalomtörténet kiadására, hogy a román közönségnek legalább általános útmutatást adhasson a magyar szellemi életről. Rövid meggondolás után Szerb Antal ismert irodalomtörténetét ajánlottam lefordításra, s már be is szereztem azt a példányt, amelyet az első adandó alkalomkor leküldök Bukarestbe. Ennek az érdekesen megírt, helyenként szinte regényszerű műnek lefordítását egyébként Chinezu is nagyon helyesnek tartja: Szerb Antal irodalomtörténete mintegy bevezetésül szolgálhat majd ahhoz a műhöz, amelyet Chinezu az újabb erdélyi magyar irodalomnak szentelt, román nyelven. 7. Természetesen többször voltam színházban, vásároltam könyveket, folyóiratokat, beszéltem írókkal, költőkkel, fordítókkal (C. Carei, Jebeleanu, Ilea stb.), Predealban megnéztem egy odaszállított körösvidéki szép fatemplomot, meglátogattam egy közelben levő román kolostort, voltam Sinaiában, Brassóban stb. Mindenütt ugyanaz a szívélyesség fogadott, mint Bukarestben: határozottan az a benyomásom, hogy ennyi rokonszenv semmi esetre sem lehet egy pillanatnyi politikai konstelláció eredménye, hanem valóban Őszinte érzésből fakad. 8. Utunk végén, mint már említettem, Kolozsvárt is voltunk. Természetesen meglátogattam a Bolyai-egyetemet, beszélgettem régi és új kollégáimmal, felkerestem egyetemi intézeteket, látogatást tettem az Egyetemi Könyvtárban, amelynek igazgatója, Cherestesiu v. Eötvös-kollégista stb. A kolozsvári Népi Szövetség hivatalosan fogadott bennünket: ez alkalommal Balogh Edgár ismertette a Szövetség célkitűzéseit. A kolozsvári magyar Bölcsészeti Kar dékánjának, Jancsó Elemérnek társaságában látogatást tettem az Utunk c. haladó folyóirat szerkesztőségében, ahol Gaál Gábor főszerkesztővel, a magyar egyetem szociológusprofesszorával folytattam megbeszélést. Kolozsvárt az általános helyzet kissé más, mint Bukarestben. Mintha még mindig lenne bizonyos gyanakvás, bizalmatlanság a levegőben. A magyar egyetem keretei
