Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL
után néhány napot részben Predealon, részben (Fövény László és neje) Borszéken töltöttünk, végül pedig Kolozsvárt néztünk körül. Budapestre augusztus 9-én este érkeztünk vissza. 2. Utunk általában véve igen kedvező körülmények közt folyt le. Örömmel tapasztaltuk, hogy nemcsak a hivatalos román körök voltak mindenben segítségünkre (1. még alább, 3. pont), hanem általában mindenki, akivel dolgunk akadt. Főleg az ókirályságban ma már a legcsekélyebb ellenszenvet sem lehet tapasztalni Magyarországgal és a magyarsággal szemben, éppen ellenkezőleg, a románok igen nagy tisztelettel és megbecsüléssel szólnak a magyar demokrácia eddigi eredményeiről, igen tisztelik kultúránkat és életszínvonalunk nyugati jellegét, s hálásan fogadnak minden oly megmozdulást, amely a magyarságot, a magyar művelődést igyekszik velük megismertetni. Magyarországnak komoly kulturális, politikai és gazdasági presztízse van a mai Romániában. 3. Noha minden hivatalos jelleg nélkül indultunk rövid baráti látogatásra, Bukarestben már az állomáson a Román-Magyar Társaság küldöttsége fogadott, Th. Ilea kiváló költő és más ismert személyiségek, részvételével. Az első napokban valóságos hivatalos programot állítottak számunkra össze. Mindjárt megérkezésünk napján részt vettünk a Román-Magyar Társaság estjén a Fantasio-teremben, ahol Feiiesan tanár a mai magyar művelődésről tartott előadást melegen méltatva az Eötvös-kollégium és a Teleki Intézet szerepét a germán szupremáciával szemben oly fontos magyarfrancia kulturális kapcsolatok ápolásában. Utána a Román-Magyar Társaság vacsoráján vettünk részt, Bukarest egyik legjobb éttermében. Másnap a román Pedagógus Szakszervezet és a Román-Magyar Társaság megbízottai körülvezettek a városban, képtárakat és múzeumokat mutattak be, délután pedig elvittek a Pedagógus Szakszervezet nagygyűlésére, ahol csoportunkat az elnök külön üdvözölte. Meleg szavait, mint előző nap a Fantasio-teremben, e sorok írója köszönte meg, rámutatván az efféle szakmai látogatások szükséges és minden más közeledési kísérletnél hasznosabb voltára. A következő napokon látogatást tettünk a legnagyobb román könyvkiadó vállalatok egyikénél, a Casa Scoalelorban, a Román-Szovjet Társaság székházában, az egyetemen stb. Részt vettünk a bukaresti magyar Népi Szövetségnek - sajnos igen vidéki színvonalú - Petőfi-ünnepélyén az Ateneul Románban, végül pedig testületileg megjelentünk a román Tájékoztatásügyi Minisztériumban, ahol Livezeanu miniszter a Román-Magyar Társaság elnöke fogadott. Livezeanu igen részletesen érdeklődött bukaresti benyomásaink iránt, meghallgatta javaslatainkat és kéréseinket: amikor felvetettem előtte azt a gondolatot, mennyire szükséges lenne most már a magyarromán tudóscserét is rendszeresíteni, s ezzel párhuzamosan megindítani kiadványaink rendszeres kicserélését, Livezeanu kijelentette, hogy az erre vonatkozó kezdeményezéseket egyes tudósoknak kell megtenni, ő azonban mindenben támogatni fogja azokat s e célból készséggel bocsájtja rendelkezésre a Minisztérium apparátusát. Ugyancsak őszinte jóakaratról tett tanúságot bukaresti tartózkodásunk alatt A. Olteanu, Livezeanunak jelenleg Budapesten tartózkodó kabinetfőnöke, aki minden problémánk megoldásában gyakorlatilag is támogatott, ellátott ajánlólevelekkel stb., végül pedig
