Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

nék a török-magyar kultúrkapcsolatokkal foglalkozó magyar megbízott, minthogy kulturális szempontból Isztambul talán Ankaránál is fontosabb. Minthogy most a törökök nagy előkészületeket tesznek, hogy 1953-ban Konstantinápoly elestének ötszázéves fordulóját kellőképpen ünnepeljék, érdemes volna magyar szempontból magyar-byzantin kapcsolatok kutatása terén hozzájárulni. Ebből a szempontból is helyesnek látszanék, ha Fehér Géza folytathatná tevékenységét Isztambulban. Az ellene felhozott vádak alapja valószínűleg abban az áldatlan helyzetben keresendő, mely az isztambuli magyar kolónia kebelében dúl. 5. Az isztambuli magyar kolónia szempontjából komoly hiányként jelentkezik az a tény, hogy a magyar gyermekek rendszeres magyar nyelvű oktatásban nem részesülnek. A múltban ugyan a magyar egylet részéről történtek kísérletek rendszeres kurzusok megtartására, de megfelelő tanerő hiányában, mely aránylag könnyen pótolható, a szervezettség helyessége is hiányzott, mert a szervezők rendszerint valamely egyéni nagyravágyó szereplési igyekezetből vállalták el ezt a szerepet, melynek terhes részét viszont viselni hajlandók nem voltak. Én ezekről a kérdésekről a kolónia vezető személyeivel tárgyaltam és az uralkodó felfogás az volt, hogy valamely, esetleg a konzulátus által megbízott személynek kellene kézbe venni az ügyet. Ez a feladat esetleg az isztambuli magyar kultúrmegbízott személyével is összeköthető. Mert mindenképpen fontos, hogy legalább Isztambulban (ezenkívül Törökországban nagy számú magyar kolónia nem található) rendszeres gondoskodás történjék a magyar gyermekek magyar tanításáról, különben egész generációk növekednek fel anélkül, hogy magyarul helyesen beszélni vagy írni tudnának és végül a nyelvet is elfelejtik. 6. A Magyar Balkán Intézet megbízásából felkerestem néhány kultúr- vagy idegenforgalmi intézményt és megbeszéltem, hogy kiadmányaikat küldjék meg az Intézetnek. Könyvkereskedésekben is kutattam megfelelő, az Intézet részére szükséges könyvek után. Az egyetemen érdeklődtem, hogy kik volnának hajlandók (egyetemi tanárok közül) előadások megtartása céjából az Intézet meghívására Magyarországra jönni. Az érdeklődés igen nagy volt, de a nyert információk alapján még hosszabb időnek kell eltelni, amíg török előadók hozzánk eljönnek. Nyilvánvaló: ahhoz, hogy a kultúrkapcsolatokat szorosabbá lehessen formálni, jelen körülmények között bizonyos diplomáciai előkészületre volna szükség. Ezenkívül szigorúan kellene felügyelni arra, hogy magyarok részéről kik mennek le Törökországba; kultúrmunkára csak olyanok menjenek le, akiknek személye - tudományos hírnév vagy személyes ismeretség alapján - már önmagában is bizalmat ébreszt. A fentiekben voltam bátor egyes törökországi tapasztalataimról beszámolni, és amennyiben további felvilágosításra volna szükség, készséggel állok Miniszter Úr rendelkezésére. Mély tisztelettel Dr. Váli Ferenc egyetemi m. tanár Tisztázat. UMKL-XIX-I-l-e, 1947-17/906. Az iratot intézkedés nélkül a/a tették.