Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

Ezért is üdvös volna, ha a Comité International meghívott, de a meghívást eddig még igénybe nem vett vendégei akkorra esetleg itt lennének. (Beznák Aladár, Bóka László, Boldizsár Iván, Genthon István, Heltai Jenő, Kassák Lajos, Kmetty János, Koffán Károly, SŐtér István, Tamási Áron, Veress Sándor, valamint a legelső listán szereplő, de azután a kultuszminiszter szeptember 20-i sürgönye szerint törölt nevű Böszörményi-Nagy Béla, akit a Comitéval most újra figyelembe vétettem Sőtér István legutóbbi levele értelmében.) Jól esnék, ha a kultuszminisztérium megfelelő képviselettel adna súlyt a svájci kapcsolatok felvételének. Mihelyt a megnyitás időpontja felől biztonságban vagyok, értesíteni szeretném erről, esetleges jelenlétükre számítva, Kardos Tibort és Lelkes Istvánt. A svájci irodalmi és egyetemi körökkel való kapcsolataink egyengetésének kiválóan hasznára lesz addig is, a megnyitáskor pedig különösen Gyergyai Albert, aki március 15-től kezdve Genfben telepedik meg. Tisztelettel kérem, hogy ezekkel a fentebb felsorolt, Svájcba jönni esedékes magyar szellemi emberekkel szíveskedjenek külön-külön is megbeszélni, hogy milyen személyes tettre vagy szereplésre lennének hajlandók? (Boldizsár Iván tarthatna például a Könyvtárban egy sajtómeghívást, Genthon István összefoglaló cikkel vagy előadással előkészíthetné a Comité által meghívott magyar művészek őszi kiállítását, melynek megrendezését a Comité elvállalta, s melynek tervéről hamarosan részletesen beszámolok; Heltai Jenőnek franciára a már lefordított apróbb dolgaiból rádióelőadást lehetne összeszerkeszteni;Tamási Áronnak ősszel már előadott Vitéz Lélek című darabját újra elő lehetne adatni a rádióban, most szerzői szókkal előzve; ha Bóka László hajlandó lenne a Genfben igen élő emlékű Ferreróról, Huizingáról, vagy Burckhardtról beszélni, komoly figyelemben lenne része; az április elején Londonból Svájcba induló Veress Sándorral már levelezésben vagyok szándékait illetően; BöszörményiNagy, aki különben az 1938 májusában leleplezett genfi Liszt-emléktábla javára annak idején itt sikerrel koncertezett, remélem most is kapható lesz könyvtári vendégszereplésre; Gyergyai Alberttel megbeszéltem, hogy előadást készít elő, „Svájci irodalom Magyarországon" címen, amit Genfben kezdve, megfelelő módosításokkal elmond a különböző egyetemi városokban, bízva abban, hogy ez a látszólag helyi érdekű előadás egyrészt figyelmet és megtiszteltetést ébreszt a svájciakban, másrészt a magyar kultúra bámulatos receptivitását bemutatva, fogalmat adhat annak benső méreteiről és intenzitásáról is.) Itt ismétlem meg f. hó 11-én Sőtér Istvánnak telefonon már említett kérésemet, hogy a Végh-kvartettnak nyakán maradt sürgető adósságokból 150-200 frankot vállaljon el a Kultuszminisztérium szíves kiegyenlítésre. Egyrészt: Liszt Ferenc óta nemigen voltak olyan sikerű magyar művészek Svájcban, mint jelenleg Véghék, másrészt: szorult helyzetükben most megsegítve, rávehetjük őket egy olyan zártkörű Bartók-