Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL

nyúlt kapcsolataink felelevenítésére. Építőművészetünk is elmulasztotta mindeddig felvenni az érintkezést az osztrák rokon művészettel, s nem reagált annakidején az osztrák részről kiinduló kezdeményezésre, úgy hiszem, kár volt, mert Bécsben igen behatóan és magas színvonalon foglalkoznak nemcsak az újjáépítés technikai prob­lémáival, hanem egyéb nagy tervekkel is. Jelentős sikerről lehet beszámolni a magyar szépirodalom termékeinek németre való fordításában. Igaz, hogy intézetünknek ez feküdt leginkább a szívén, s erre áldozott legtöbb munkát. Tekintélyes a lefordított művek száma, melyek közül azonban egye­sek a könyvpiacnak a valutareform óta beállott pangása miatt még nem is jelenhettek meg. Havi jelentéseimben beszámoltam minden lefordított műről, többnyire azokról is, amelyek ez ideig nem kerültek könyvárusi forgalomba. Sikerült intézetünknek, mely a fordítások elvégzésében és a kiadókkal való tárgyalásban a munka túlnyomó részét vállalta, magyar novellák és kisregények közlésére nézve is megállapodásokat létesíteni. Az utolsó hónapokban már kitapintható volt az eredmény, s a jövőben még javulni fognak a kilátások. Kevesebb eredményről lehet beszámolni a színházi élet terén, hol az intézet kikapcsolásával ügynökségek végzik a közvetítést. A modern magyar színház termékei közül alig egy-kettő jutott el a bécsi színpadokra, ahol még ma is főként Molnár Ferenc, Lehár és Kálmán képviselik a magyar szerzőket. Minden­esetre rá kell azonban mutatnom, hogy az Opera színpadán több magyar művész mű­ködik állandóan, és ki is vívta a bécsi közönség elismerését. Gyümölcsözőnek tarta­nám a magas színvonalú bécsi színházrendezési technika alaposabb tanulmányozását, s nem kellene elhanyagolni a bécsi egyetem mellett működő színháztudományi inté­zetet sem. Az osztrák tudomány inkább megsínylette a tíz éven belül két ízben beállott alap­vető változást, mint a művészet. Az elmúlt év azonban alapos javulást hozott ezen a területen is, a tanszékek jelentős részét ismét megfelelő színvonalú szaktudósok fog­lalják el, a tudományos intézetek kiépítése és felszerelése a pénzügyi nehézségek elle­nére is szembeszökő fejlődést mutat. A tudományegyetemen, elsősorban az orvosi karon, de a jogin és bölcsészetin is, számos európai, sőt világhírű nagy tudós oktat. Különös figyelmet érdemel azonban a Hochschule für Welthandel. Ez a főiskola a délkelet-európai országok és népek viszonyainak tanulmányozására külön intézetet létesített, ahol az egyes országok és népek nyelvével, földrajzával, gazdasági életével, forgalmi adottságaival stb. behatóan megismertetik a tanulókat, s ekként alapos elő­képzettségű gárdát nevelnek ki az osztrák gazdasági élet számára. A műegyetemen ugyancsak magas fokon foglalkoznak egyes tudományágakkal. A mezőgazdaság terü­letén nemcsak a hírneves Hochschule für Bodenkultur érdemel különös figyelmet, hanem az új kísérleti állomások is, amelyek közül értesülésem szerint az admonti munkásságát becsülik nagyra. Ennek a rövid áttekintésnek az a célja, hogy rámutasson intézetünk munkájának lehetőségeire a csendben, de eredményesen dolgozó osztrák tudományos élet eredményeinek közvetítésében. Ajánlatos lenne foglalkozni több ízben előadott javaslatommal, miszerint az ösztöndíjak és a munkahelyek adományo­zásában figyelem fordíttassék arra, mit és milyen mértékben lehet osztrák földön el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom