Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

I. KEZDEMÉNYEZÉSEK A SOKOLDALÚ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK KIALAKÍTÁSÁRA ÉS A MAGYAR KULTÚRA NEMZETKÖZI MEGISMERTETÉSÉRE

12/B Budapest, 1947. március 30. CS. SZABÓ LÁSZLÓ JELENTÉSE A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTERNEK SVÁJCI, FRANCIAORSZÁGI ÉS OLASZORSZÁGI ÚTJÁRÓL 1946. november 21-től 1947. február 18-ig a svájci Comité International pour le Piacement des Intellectuels meghívására, valamint a magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, szorosabban a Minisztérium X. ügyosztályának felkérésére Svájc több városában, Rómában és Parisban jártam, s számos megbeszélést tartottam svájcifrancia, olasz és francia írókkal, újságírókkal, illetve kiadókkal. A magyar vendégek tiszteletére adott két genfi fogadáson rövid francia beszédet mondtam, a római Fiera Letteraria c. irodalmi hetilap által rendezett olasz-magyar írótalálkozón olaszul felolvastam néhány részt budapesti ostromnaplómból, s a római Magyar Akadémia megnyitó ünnepén elmondtam rövid olasz tanulmányomat Rómáról, a cikk azóta megjelent a Fiera Letterariában. Mind a három országot együtt jártam Illyés Gyula írótársammal, akinek a magyar kormány azonos megbízást adott. Munkánkat megosztva végeztük. A vonatkozó külföldi cikkeket, valamint párisi sajtónyilatkozatainkat, s általában az egész út nyomtatott adalékait átadtam a minisztérium X. ügyosztályának, ezért az események felsorolásánál mellőztem az időpontok tüzetes megjelölését. Sehol se találtunk zárt ajtóra, barátságtalan vagy akárcsak közönyös arcra. Magyarországnak nincs komoly politikai súlya a nagyvilágban, vagy még nem vetették mérlegre. Ezzel szemben a magyar szellem összes dolga iránt szeretettel s fogékonyan érdeklődnek. Szellemünket egyelőre a magyar elit képviseli odakünn. Bartók, Kodály és Veress Sándor zenéjéből, vonósnégyeseink tudásából, Szőnyi, Bernáth, Berény, Czóbel, Tihanyi, Pátzay, Ferenczy Béni, Vedres Márk, Szalay Lajos képeiből, szobraiból s rajzaiból, Ady, Babits, Heltai, Illyés, József Attila, Karinthy, Kosztolányi, Márai, Tamási, Zilahy lefordított könyveiből ítélik meg a magyarságot s ezen a szinten várják a folytatást. Természetesen a tájékozatlan nagy átlag a magyar zenét ma is összecseréli a cigányozással s a magyar irodalmat Földes Jolán, Földi Mihály, Körmendi Ferenc, Polnay Péter regényeivel, de hírünket s nemzetközi arculatunkat nem a kölcsönkönyvtári tagok döntik el, hanem a beavatott elit, az pedig tudja, hogy hol keresse igazi értékeinket. Külföldi művelődési központjainknak az a legfontosabb feladatuk, hogy ezt az elitet tágítsák s a külországi szellemi tekintélyeket valódi nagyfáinkról s a nagy művekről tájékoztassák. E tekintetben párizsi intézetünk a két világháború közt is maradandó munkát végzett, többek közt barátságot kötött Valéryvel, Hazárd, Halphen, Valéry-Radot professzorokkal. Az olasz szellemi élet viszont olyan belső változáson esik át, hogy ott a fasiszta korszak hivatalos magyar-olasz emlékeinek nincs többé súlyuk. Intézeteinknek tehát a múlt nem ad át tehertételeket. A három szóban forgó terület rokonszenvező magatartásának időszerű okai is vannak. Sorra veszem ezeket.