Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
KÖLCSÖNÖS (BILATERÁLIS) KULTURÁLIS KAPCSOLATAINK EURÓPA ORSZÁGAIVAL ÉS MÁS ORSZÁGOKKAL
felé. Ahhoz azonban, hogy ezzel a világgal termékeny kapcsolatok kiépíthetők legyenek, előbb itthon kellett eltávolítani azokat az erőket és intézményeket, amelyek ellenségei voltak a Szovjetuniónak. A magyar művelődési politika vezetői egyetlen alkalmat sem mulasztottak el, hogy a magyar társadalomban a szovjet kultúrával szemben évtizedeken át nagyra növelt idegenkedést eloszlassák. Elrendeltük a felszabadulás után az összes tankönyvek felülvizsgálását, a fasiszta szelleműeket kiselejteztük és elrendeltük, hogy új tankönyveket adjanak az iskoláknak. Ezt a tisztogatási műveletet a legszigorúbban végrehajtottuk. Meg kell állapítani, hogy a kérdés megoldásában tanárok és tanulók egyaránt lelkiismeretesen kivették a részüket. 1946. június l-ig több mint kétmillió megszámlált és két és fél vagon fasiszta szellemű könyvet szolgáltattak be az iskolákban. Az ebből a célból működésbe állított szervek segítségével azonnal eltávolítottuk az iskolákból a fasiszta szellemű nevelőket. Azon voltunk és azon vagyunk, hogy a tisztogatási munka mindaddig tovább folyjék, amíg köznevelésünk teljesen megszabadul a fasiszta szellem utolsó maradványától is. De a negatívumokon túl pozitív irányban is mindent elkövettünk, hogy a pedagógusok átképző tanfolyamai, folyóiratai, a számukra rendezett vitadélutánok, rádióelőadások stb., stb. segítségével a szovjet kultúra megkapja az őt megillető tekintélyes helyet a magyar kultúra hordozóinak a világnézetében. Ahhoz, hogy az iskolákban is munkánk eredményes legyen, komoly demokratikus szellemű tanári kar megszervezésére is szükség volt és komoly társadalmi háttérnek a létrehozására. Mindenekelőtt össze kellett gyűjteni és mozgósítani azokat az elemeket, amelyek a múltban is keresték a közvetlen kapcsolatot a Szovjetunióval. Ilyen kulturális kapcsolat természetesen csak kevés volt. Az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ például állandóan kapcsolatban állott a Szovjetunió nagy egyetemeivel és intézményeivel, csereviszonyt tartottak fenn és ezt a csereviszonyt igyekeztek még a világháború idején is a Stockholmi Magyar Intézet útján fenntartani. Sokkal nagyobb feladat volt azonban a magyar társadalom széles tömegeit magában foglaló társaság megszervezése. A felszabadulás után azonnal megalakult Szovjet-Magyar Művelődési Társaság, amely elsősorban vállalta ennek a felvilágosító és nevelő munkának az elvégzését és amely ma már az egész országot behálózza. A Társaság által rendezett előadások, vitaestek hosszú sora, a Társaság által kiadott könyvek, folyóiratok, mind a sikeres munka mellett tesznek tanúságot. A magyar kormány, amely felismerte a Társaság működésének nagy fontosságát, minden erkölcsi támogatást megadott, de ezen túlmenőleg tekintélyes összegű anyagi támogatásban is részesítette a Társaságot. Világos, hogy a Társaság méretei és munkaköre messze túlhaladja a hasonló célkitűzésű társaságokat. Egyéves munkájával nehéz körülmények között ez a Társaság komoly és szép eredményeket ért el, ezért hála és elismerés illeti a Társaság vezetőségét, Szent-Györgyi Albertet (taps), Zilahy Lajost (taps), a Társaság minden fővárosi és vidéki szervezőjét és munkását is. Természetes, hogy ez általános hangulatteremtő és tájékoztató munka csak kereteit és előfeltételeit teremtheti meg annak a munkának, amely a magyarszovjet kapcsolatok igazi kimélyítését és állandósítását célozza.
