Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

II. NEMZETKÖZI KULTURÁLIS SZERVEZETEK ÉS MAGYARORSZÁG

angliai „nevelőszülő" van. Felvetődik a gondolata annak, vajon lehetne-e ezeknek valamilyen hivatalos köszönetet tolmácsolni s esetleg olyan tájékoztató anyaggal ellátni, mely bizonysága annak, hogy nemhiába érdeklődtek magyarok, magyar szellemi emberek sorsa iránt. Esetleg valamilyen csekélyebb értékű figyelem (esetleg egy üveg tokaji, vagy pálinka stb.) megfelelően inszcenált küldésével viszonozni tudnánk kedvességüket. E tekintetben mindenesetre Tábori Pál szerepét kellene irányadónak tekinteni s az ő tanácsai alapján intézkedni. A világ Pen-szervezetnek Parisban a Rue Pierre Charron 66 alatt szép háza van. A Pen-charta szerint néhány napig minden nemzetiségbeli Pen-tag itt ingyen lakhatik. Zürichben a francia delegátus és a ház gondnoka, M. Henri Membre elpanaszolta s odautazó tagtársunk is megerősítette, hogy a háborús események következtében a ház berendezése két szoba kivételével teljesen elpusztult. Felemlítette, hogy a chilei centrum hajlandó egy szobát berendezni. Ebből adódott azon elgondolásom, hogy igen nagy propagandaerőt jelentene, ha mi is annyi áldozatot vállalnánk, amennyiben egy szobát be lehet rendezni s ezt a szobát bizonyos értelemben a magyar ízlés propagandahajlékává tennénk. Ennek érdekében beszéltem az Építési Minisztérium funkcionáriusaival, különösképp dr. Kecső osztályfőnökkel, aki a maga részéről segítene. Úgy gondolnánk, hogy amennyiben nagyobb exportlehetőség nyílik magyar bútorokra, úgy a kontingens kiadásával egyidejűleg lehetne olcsó, önköltségen aluli szobát szerezni. A szállításra talán az IBUSZ áldozatkészségét lehetne megnyerni (beszéltem dr. Berényi S. elnökkel erről) annak ellenében, hogy pl. egy vitrinben magyar idegenforgalmi anyagot lehetne állandóan kiállítani. Ezen áldozat azt jelentené, hogy minden magyar Pen-tagot fokozottabb szívességei fogadnának be mintegy az ő szobájába, másrészt propagandája lenne a magyar iparnak és ötletességnek s nem utolsósorban szolidaritás érzésünknek és jóindulatunknak. A zürichi világkongresszus a beteg Maeterlinck helyettesítésére ügyvezető világalelnökként megválasztotta Denis Saurat francia származású londoni egyet, profeszszort, az ottani francia intézet vezetőjét, aki kitűnő irodalomtörténész és író. E megválasztás egyhangúsága körül bizonyos munkát fejtettünk ki s ennek elismeréseképp fogható fel az az igen meleg viszony, mely jelenleg Saurat-val összefűz. Saurat proponálta, hogy a New York-i kongresszuson irodalmi előadásokat is tűzzenek ki, melyek egyegy nemzet literatúrájának állapotáról adnak kerek képet. Ő vetette fel egy korábbi levelében, hogy tartsunk előadást a magyar prózáról New Yorkban, az izolált nyelvű nemzeti irodalmak reprezentánsaképp. Erre vonatkozólag bizalmasan kért konkrét előterjesztést, melyet múlt hóban megtettünk. Erre érkezett hozzám szeptember 17-i kelettel újabb levele Saurat-nak, melynek szövegéből néhány sort idézek: „...j'ai bien l'intention si ce projet réussit de vous demander de nous faire un exposé sur le roman historique en Hongrie, (ti. a New York-i XXI. világkongresszus napirendjén) La communication officielle que vous nous avez envoyée au nom de votre PEN - a été extrêmement bien-venue. ... Je crois donc que tout ira bien. Donnez vous des nouvelles de Budapest. Tout le monde désire savoir ce qu'est la situation actuelle..." Ebből a levélből az egyébként konzervatívabb beállítású Saurat-nak rendkívüli ér-