Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
II. NEMZETKÖZI KULTURÁLIS SZERVEZETEK ÉS MAGYARORSZÁG
Az a tény, hogy a magyar delegáció 1946-ban már mint egyenrangú fél terjeszthette elő Stockholmban javaslatát a délkelet-európai írók nehéz helyzetének megsegítésére s ezt a javaslatot kibővített formában az összes izolált nyelvű nemzetek íróinak érdekében megismerhette Zürichben, lényegesen hozzájárult a magyar centrum megismeréséhez és értékeléséhez. Ez idő szerint még létezik a Magyar PEN londoni csoportja is, mely önálló delegátust küldött kétszer is Tábori Pál személyében. Viszont a most hozott határozatok szerint „emigráns" csoportok működését felszámolják, s a londoni csoport visszaolvad a magyar centrumba. A magyar centrumnak ez idő szerint mintegy 320 tagja van, a magyar irodalmi életnek úgyszólván minden számottevő egyénisége, tagtársunk. Az elnök Heltai Jenő, ü.v. alelnök dr. Rubinyi Mózes, alelnökök Márai Sándor, Zilahy Lajos, Kárpáti Aurél, Balázs Béla. Főtitkár Passuth László, A Magyar Pen működését a körülmények determinálják. Úgyszólván közvetlenül a felszabadulás után megkezdtük a reorganizációs munkát. Segítség volt, hogy a magyar Pen tulajdonképpen sohasem szűnt meg, csak a Jaross-féle feloszlatás érte. Karitatív munkával indultunk, ebbe kapcsolódtak a külföldi akciók. Elsősorban Tábori Pálnak londoni tevékenysége jelentett nagy segítséget. Ő hívta életre a „fosterparent"-intézményét, melynek eredményeként ma már kb. 180 magyar Pen-író és író-Özvegy áll angol pártfogókkal levelezésben. Ki kell emelni a New York-i Pen centrum igen nagyértékű áruküldeményeit az infláció alatt, valamint a svéd Pen nemrég beérkezett adományait. A Pen-szervezeteknek kiértékelésére vonatkozólag a következő elgondolások lennének lehetségesek: A stockholmi és zürichi kongresszusokról birtokunkban vannak az ott megjelent Pen-tagok listái s lakcímeik. Ez kiindulópontját képezhetné annak, hogy megfelelő irodalmi nívójú (gondolunk a Corvinára és Miroirra) információs anyagot lehetne ezekre a címekre elküldeni. Mindenesetre alapja lehetne egy „kultúr-kartoték"-nak. Komolyabb kapcsolatot lehetne felvenni ezenfelül az egyes Centrumokkal. Ilyen körülbelül 40 van, amely az egyes országok fővárosában működik. Amennyiben - ismételjük - megfelelő nívójú, objektivitású s irodalmi jellegű tájékoztatás birtokába jutnának, úgy bizonyosan nem maradna el a megfelelő érdeklődés. A XXI. világkongresszust 1948 júniusára New Yorkba hívták össze. Minthogy előreláthatólag - ha itt megtartják - a kontinentális íróknak csak kis része tud elmenni ide, felvetődnék az a gondolat, hogy a mi centenáris évünkben nem kongreszszus, hanem valamilyen más, pl. enquéte név alatt bizonyos összejövetelt létesítsünk Pen-tagok számára, melyben dominálhatnának a környező országok írói is, de mindenesetre szerepelnie kellene a nyugati centrumoknak is. Ez csupán pénzkérdés s előkészítést igényel, meggondolandó, hogy kiket, mennyi s milyen princípium szerint hívjunk meg s mi legyen a vendéglátás mértéke. Mindenesetre úgy kellene rendezni, hogy semmiképp se interferáljon a júniusi világkongresszussal. Mint említettük, Tábori Pál életre hívta a foster-parent-i intézményt. Mintegy 200
