Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)

II. NEMZETKÖZI KULTURÁLIS SZERVEZETEK ÉS MAGYARORSZÁG

segélyezés szerkezetét ne érintse. Ennek alapján a Björkmannra való hivatkozással érintkezésbe léptem a Sveriges Författervereniging-gel, az ottani írószövetséggel, kértem szíves támogatásukat és megígértem, hogy írólistával fogok szolgálni, ahol neves címszerűleg meg lesznek jelölve azok az írók, akik támogatásra ki lehetnek jelölve. Elutazásom előtt fogadhattam a követségen Wester ezredesnek, a volt budapesti svéd kat. attasénak s a Svéd Vöröskereszt jelenlegi elnökhelyettesének látogatását. Wester rendkívül melegen nyilatkozott segítési szándékáról. Az írónyomor érdekében levelet adott nekem a svéd vöröskereszt budapesti megbízottjához, Forsberg úrhoz, akit fel fogok keresni. Wester ugyancsak listát kért az írókról s kilátásba helyezte, hogy haladéktalanul intézkedni fog annak érdekében, hogy a magyar írók rendszeres támogatásban részesüljenek. Meg kell említenem, hogy nemcsak írók részére van ilyen akció, hanem pl. egyetemi tanárok és egyéb szellemi emberek számára is. így pl. Hentschelné dr. Bolgár Éva az uppsalai egyetem professzorai körében szervezte meg, hogy egy-egy magyar professzort vegyen egy svéd professzor patronátusa alá, akivel levelezhet és havonta legalább egy csomagot küldet neki. Kér épp ezért professzorlistát, szakmegjelöléssel. Címe: Mrs. Cedric Hentschel, Uppsala, University. A skandináv szellemi területen történő magyar könyvprodukció analógiájára megbeszélést folytattam a két brüsszeli magyar kiadóval, Szombati Sándorral és Klein Bélával, akik közül különösen Szombati Sándor is a legnagyobb lelkesedéssel vállalkozott arra, hogy magyar könyveket helyezzen el francia piacon. Minthogy a belga viszonyok sokkalta kedvezőbbek, mint a franciák, azt hiszem, hogy ennek sikere lesz. A küldések nehézségeit Tábori Pál segít leküzdeni, aki saját magát mint relais-állomást jelölte meg és ő küld majd Belgiumba, Oslóba és olyan országokba, ahová ez idő szerint nincs postaforgalmunk, kéziratokat stb. Mindezeknek az adminisztrálásához természetesen állandó utánjárás, apparátus és nyilvántartás kell. Minthogy a Pen-nek erre sem személyzete, sem egy fillérnyi anyagi fedezete nincs, felmerül a kérdés, hogyan lehetne ezt megoldani. Bátor lennék proponálni, hogy ehhez nyújtson némi segítséget a kultuszkormány. Ami irányítás, vagy munka van, azt akár egyénileg is szívesen vállalom. III. Általános benyomásként meg kell állapítanom, hogy külképviseleteink mindenütt, ahol megfordultam, a legnagyobb megértést és érdeklődést tanúsították. Stockholmban Böhm Vilmos követ részéről odaadó érdeklődést tapasztalhattunk. A kongreszszus után a követség helyiségében sajtófogadást tarthattam, melyen Tábori és Pénzes Géza is részt vettek. Ezen sajtófogadás mintegy másfél órát tartott, minden hazai kérdésről beszámoltunk s ennek eredménye a hazaküldött hírlapanyagban részletesen megtalálható. Stockholmi követségünknél irodalmi és szellemi vonatkozásokban készséggel áll rendelkezésre Kállay Kristóf köv. titkár, Kállay Miklós író fia. Ezenkívül meg kell említenem az új sajtóelőadót, Beökönyinét, aki svéd nő létére, mint volt aktív újságíró és dr. phil. nagy összeköttetésekkel rendelkezik és rendkívüli szorgalommal foglalkozik a magyar-svéd kultúrkapcsolatok megerősítésén.