Gönyei Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 8. Budapest, 1988)
BEVEZETŐ
táinak segítségével, juthatott rendeltetési helyére. Például a magyar kormány részvéttáviratát Bartók Béla özvegyéhez a zeneszerző halála alkalmából Teleki Géza VKM miniszter, közvetlen összeköttetés híján, 1945. szeptember végén az Egyesült Államok követségének segítségével tudta csak elküldeni. 4 Az utazási engedélyek kiadásához a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hozzájárulására volt szükség. Először az infláció, majd a későbbiekben a forintszűke, mind gátló tényezőt jelentettek az állami szervek számára. Ilyen körülmények között fontos szerepet kaptak egyes személyek, akiknek nemzetközi rangja, személyes tekintélye szerepet játszott a magasrangú kulturális kapcsolatok létrejöttében. Ilyenek között említhetjük Szent-Györgyi Albertet, Zilahy Lajost, Kodály Zoltánt, Illyés Gyulát, Heltai Jenőt és még sok más nevet felsorolhatnánk a kötetben szereplők közül. Ezt az állami irányítás is felismerte és épített rá. Nem lehet véletlen, hogy ebben az időszakban igen kevés állami funkcionárius utazott külföldre, s a megőrzött és e kötetben közölt utazási jelentések többsége alkotó kulturális személyiségtől származik, akik a kulturális misszió mellett, jó hivatalnok módjára, felvállaltak adminisztratív miniszteriális teendőket is. E tekintetben figyelemre méltók pl. Cs. Szabó László, Passuth László, Kerpel-Fronius Ödön, Rényi Alfréd, Boldizsár Iván stb. most publikált jelentései, levelei. 1945 második felében, de még 1946 elején is, a háború folyamán megszakadt kapcsolatok felelevenítésére törekedtek, s folyamatosan alakultak ki az új kapcsolatok szervezett kiépítésének lehetőségei. A tárgyalt perióduson belül, bár nagyok a különbségek, mégsem indokolt valamiféle élesebb elhatárolás a kezdetek és az első kulturális egyezmények és azok végrehajtásának megkezdése között, mert alapjában véve egyenes folyamat képe bontakozik ki. Ez talán a külföldön működő Magyar Intézetek jelentéssorozatán érzékelhető legjobban, amelyből terjedelmi okok miatt országonként csupán néhány jellemzőt közölhettünk. Az egész tárgyalt periódusban a kulturális kapcsolatok gondozása igényelte a legfelsőbb vezetés gyakorlati közreműködését. így a VKM-ben az egymást váltó miniszterek: Teleki Géza, Keresztury Dezső, Ortutay Gyula az ügyek jelentős részében tevőlegesen közreműködött. A Külügyminisztériumban Gyöngyösi János külügyminisztersége idején tapasztalunk hasonlót. Az ügyintézés erősen centralizált volt, de mai fejjel nehezen érthető, hogy néha viszonylag egyszerű ügyekben minisztertanácsi előterjesztéssel éltek (pl. orosz-magyar szótár kiadási terve, egyes kiutazások engedélyezése stb.). Ez talán döntési bizonytalanságra, vagy esetleg kulisszák mögött folyó vitákra utalhat. Az ügyosztályok elsősorban szervezési, bonyolítási kérdésekkel foglalkoztak. Minthogy ezidőtájt éppen az apró kérdések jelentették a mindennapi feladatok nagyobbik részét, igen fontos és hosszabb távra is kiható döntések születtek mindkét minisztériumi részlegnél.
