Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

Szucsák: Helyesbít. Nem szabad-, de dolgozók iskolájára gondolt. Varga Sándor tanító, tf. hallgató: Helyi népszokásokat miért nem tanácsos helyben színpadra vinni? Szucsák: A népfőiskolák hivatása: megőrizni és tudatosítani, a nép ma még cirkuszt lát benne és szégyelli. Másutt bemutathatok, ott büszke lesz rá, otthon nem. Bodó: Hagyjuk a népet élni hagyományaiban. Helyben színpadra víve csakugyan színházzá válna. Szalay: Hiába akarta megmenteni a népviseletet, áttértek úri ruha viselésére. Szucsák: Erőszakolni nem is szabad. Hutkay: Elmondja, milyen a pusztafalui női és férfi viselet. Magyar-e? Zachariásné: Teljesen. A magyar népviseleteken - különbözőségük ellenére - törvényszerű jelleg van, ez a pusztafalui ruhán is fellelhető. Gönczi: A bábszínház bábjainak ruháin megmutatja a Zachariásné által mondott jellegzetességeket. Bodó: Amint módját ejti, tánccsoportot fog lehozni a magyar táncok megismertetésére és népszerűsítésére. Gönczi Gábor előadása: Szabad színjátszás, bábjátszás, műsorösszeállítás. (Vázlat 11. sz. a. mell.) Hozzászólások, megbeszélések. Bodó: Miért „Dugó Dani" a bábszínház „direktora"? Nem magyar figura. Gönczi: Kezdeti hiba. Maga is rájött, hogy zavarja az összhangot. Nem illik a magyar nép többi jellegzetes megszemélyesítőjéhez. El fog tűnni. Bodó: Az abaújszántói bábjátékegyüttes szívesen megy vidékre is előadást tartani. Ajánlja a hallgatóknak. Gönczi: Szívesen megyünk, de jobban örülnénk, ha előadás és a bemutató kedvet adna a hallgatóknak bábjáték készítéséhez. Bodó: Nemes versenyre buzdít. Bábjátékműsort ajánl. Fiedler: Inkább élő gyermeket, mint bábjátékot szerepeltetni. Zachariásné: Mindkettőnek más a rendeltetése. A gyerekek betanítása hosszú időt igényel, nem szerepeltethetők olyan gyakran, mint a bábszínház. A bábszínház előadásain megtanult mese, egészségügyi tudnivalók élménnyé válnak, jobban megmaradnak, mint az elhangzott szó. Szucsák: A színpad építéséről mond el műhelytitkokat. Bár Gönczi előadásában erre részletesen kitért, mégis hozzáfűzi azt, amit erről a balatoni népfőiskolán tanult. Este népi játék és táncbemutató illusztrálta a délelőtt elhangzott előadásokat. A műsor első részét a helybeli Szt. Imre róm. kat. ált. és polgári iskola növendékei nyújtották a következő műsorszámokkal: 1. Egyszer egy királyfi (népi játék), 2. Népi tánc, 3. Kihajtottam én ludamat (népi játék), 4. Édes párom, mi van itt (kis népi jelenet). A második részben az állami általános iskola tanulói a következőket mutatták be: 1. Kőmíves Kelemenné (ballada), 2. Szép Ilona (víg ballada), 3. Dolgozz macska (népmese), 4. Népdalok. - A balladákat és a népmesét dramatizálták. A műsorszámok ízig-vérig magyar levegője mély hatást tett a hallgatóságra. Megérezték, hogy a népszínművek és operettek hamis világa után nagy felüdülést jelent a népünk ősi kultúrkincseiből, mese-, ballada világából kifejlesztett magyar színjátszás-még ilyen kezdetleges, gyermekcipőkben járó alakjában is. Augusztus 7. Csütörtök Zsupán László gimn. igazgató előadása: Az 1848-1849-es szabadságharc külföldi és hazai előzményei. (Vázlat 12. sz. a. mell.) Hozzászólások, megbeszélések: Dr. Kádas: Tökéletesek voltak-e az áprilisi törvények? Zsupán: Formailag, jogi szempontból igen. Két nagy hibájuk volt. Ezeket következő előadásunk fogja megvilágítani, Bodó: Milyen mintára készültek ezek a törvények? Zsupán: Belga mintára. Bodó: Az előadás célja az volt, hogy a történelem korszakából következtetéseket vonjunk le. El lehetett volna-e kerülni a szabadságharcot? Zsupán: Nem. A szolgaságot fogadták volna el a magyarok. Tiltakozásképpen is meg kellett indítani a harcot. Dr. Kádas: Az áprilisi törvény sok kérdést nyitva hagyott. Nem mindig helyes háborúskodni. Kará-