Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1948 IX. ÜLÉSEZIK AZ ORSZÁGOS SZABAD MŰVELŐDÉSI TANÁCS

egy általános műsor kidolgozása: embereink miről tartsanak előadásokat. Másodszor: azzal kell tisztába jönnünk, hogy milyen mértékben áll módunkban nyomdailag sokszorosított anyag termelése és szétküldése. A mintaelőadásokhoz feltétlenül irodalmat kell mellékelni és így alkalmat adni előadóinknak a további tájékozódásra. Sőt, azt is közölnünk kell, hogy ezt az irodalmat hol szerezhetik meg. Harmadszor: számolnunk kell azzal, hogy az országban szerteszét számtalan sok szórakoztató jellegű kulturális rendezvény folyik le napról napra. Ilyen műsorok számára jegyzéket kell összeállítani, amely útba igazítja a rendezőket arra nézve, hogy milyen anyagból válasszanak a műsor összeállítása közben. Itt kell bevezetni az irodalmi ízlés emelésének útját; a műsorok megrendezéséhez kisebb brosúra írandó: hogyan kell kisebb kulturális előadást rendezni vidéken, irodalmi, zenei, tánc és egyéb művészeti ágak bevonásával. A tanácsok praktikusak legyenek. Címe lehet: „A jó rendező". Igen súlyos probléma szervezetileg és módszer szempontjából egyaránt az a kérdés, hogyan lehet a vidéki kultúréletben a kisvárosi úgynevezett intelligencia túltengésének megszüntetése azon tapasztalat alapján, hogy gyakran egy tehetséges munkás- vagy parasztember sokkal jobban használható, mint az előbb említett tényező. A számunkra fontos témákról mintaelőadásokat kell kidolgoztatni és meg kell szervezni a kontroll utazószerveit. Nem elég az anyagot ajánlani, antológiát is kell kiadni olcsó kiadásban. Ne csak versek legyenek benne, hanem előadói utasítások is. Az előszó általában az irodalmi műsor összeállításáról szóljon. Ugyanilyen formában novellagyűjtemény kiadása is, szükséges továbbá színpadi jelenetek, egyfelvonásosak, nagy klasszikusok egyes jelenetei, szintén utasítással. Elodázhatatlan az is, hogy a filmkérdésbe belenyúljunk. A film olyan fontos eszköze a kultúrának, hogy a legnagyobb figyelmet kell neki szentelni. Barsi Dénes aggasztónak látja a filmkérdést, mert a pénzemberek csak kasszaszempontokkal törődnek. Balázs Bélának az a meggyőződése, hogy a pénzember még jót is ad, ha érdemes neki. A közönség ízlésének nevelésén kell kezdeni. A filmről is keh mintaelőadásnak szólnia. Fel kell világosítani a közönséget a film giccsről. Ez a felvilágosítás lehet gúnyos és mulatságossá tevő. Feltétlen meg kell indulnia a magyar klasszikusok olcsó kiadásának. A kiadás vezérelve annak a körülménynek a hangsúlyozása legyen, hogy a magyar irodalom legnagyobb mesterei mindig haladók, baloldaliak és forradalmiak voltak. Ezt a gondolatot mozgókönyvtárak útján is terjeszteni kell, akár a postát is fel kell használni az olcsó kiadások terjesztésére. Fodor József a környező népek antológiájának kiadását javasolja. A Duna-medence problémáiról is kell egy brosúrának megjelennie. Igen jó szolgálatot tehet népdaldublettek kétnyelvű kiadása. Gellért Endre szerint vigyázni kell arra, hogy az irányító és ellenőrző munka megfélemlítéssé ne váljék. A vidéki centrumok pedig azáltal irányítsanak, hogy maguk is adnak programot és rendeznek. Az elnökség állítson össze előadástípusokat, évenként minden vidéki centrumban 6-8-10-12 előadás rendezendő, amelyeken elsősorban a központi típuselőadásokat bonyolítják le. A központ állítson fel előadógárdát saját irányításával a vidéki erők bevonásával. A sokszorosítás kérdését nyomdán kívül más úton is meg lehet oldani, különböző sokszorosítógépekkel. Balázs Béla még a hólabdaszerű sokszorosítási módot is lehetségesnek tartja. Nem volna helyes a munka, ha helyi energiákat kihasználatlanul hagynák. Felügyelőinknek egyenesen provokálni kell kezdeményezéseket, kulturális falukutatás szükséges. Ágoston Péterné arról tájékoztatja az albizottságot, hogy a Népnevelők Tudományos Társasága már programjába vette egy antológia kiadását. Az antológia csak a 20. századig terjedő irodalmat adná. Szeretné, ha a Tanács a Tudományos Társasággal együttműködhetne. Balázs Béla legjobbnak látná, ha a Tudományos Társasággal közös szerkesztőségi bizottság jönne létre. Az antológia kérdéséhez megjegyzi, hogy nem elég az anyag puszta összeállítása, a vezető szempont is fontos. Kéri Ágoston Péternét, hogy igyekezzék a Tanács és a Tudományos Társaság közös munkájának ügyét gondozni. Lehetségesnek tartja azt a megoldást is, hogy a Tanács, a Társaság kiadványa kiegészítéséül, a 20. századi művek kiadását vállalja. Ágoston Péterné Gellért Endre hozzászólására felelve kétségtelennek tartja, hogy a Tanácsnak irányító szerepe is kell legyen, sőt elsősorban az. Ez hozta létre. Szeretne tájékozódni, hogy az Országos Szervezet megalakulása milyen állapotban van. Victor János tájékoztatásul elmondja, hogy a törvényhatósági városokban és megyékben a felügyelők már működnek. Ezeknek a helyeknek körülbelül felén a Tanácsok is megalakultak. A szervezkedés a maga bürokratikus útján lassan halad előre. A jelentések az alakuló jegyzőkönyvek beküldése útján történnek. Balázs Béla azt kívánja, hogy az Országos Tanács a befutott jelentések alapján összefoglaló beszá-