Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1946-1948 VII. AZ 1948-AS CENTENÁRIUMI ÉV MEGÜNNEPLÉSE
Budapest, 1946. április n. n. TÓTH REZSŐNEK, A PEST MEGYEI SZABAD MŰVELŐDÉSI TANÁCS TAGJÁNAK JAVASLATA A KULTURÁLIS MUNKAKÖZÖSSÉGEK KIÉPÍTÉSÉRŐL AZ 1848-AS CENTENÁRIUMI ÉV ALKALMÁBÓL 1948. március 15-e a magyar szabadság századik születésnapja lesz. Ez a születésnap az egész évet ünneppé avatja. A fiatal magyar demokrácia egyik legjelentősebb feladata éppen az kell hogy legyen,, hogy ezt a centenáriumot a magyar kultúra, a szellemi emelkedés és így a magyar jövő érdekében használja fel. Az új, szabad és független Magyarországon minden erőt, eszközt és lehetőséget elsősorban a magyar parasztság szellemi és gazdasági felemelésének szolgálatába keli állítani. Áz emlékévvel kapcsolatos munkafolyamat négy alappillére a következő: Előkészítő és öntudatosító tanfolyamok, ezeknek anyagát felölelő és ugyanakkor az önművelés szélesebb lehetőségű útját megnyitó családi könyvtárak, a látáson keresztül tanító s így a tudást vizuálisan rendszerező kiállítások és gyönyörködtetvén tanító utazások (L. 1. sz. táblázatot.) Mindez azonban csak akkor válik valóban élő, fejlődésképes kulturális munkafolyamattá, ha kiépítjük országos hálózatban, a 2. sz. táblázaton vázolt kulturális munkaközösségeket. A föld népének kulturális emelkedéséhez elengedhetetlen alapfeltétel a szabadművelődési helyi tanácsok mellett helyi, községi, illetve tanyai munkaközösségek minél szélesebb körű megszervezése. A népműveléssel foglalkozó hivatalos megbízott, az ügyvezető eddig teljesen magára volt hagyva. Ennek eredményeképpen még valóban kiváló és rátermett népművelőnek is idővel elment a kedve a munkától, később ez a munka értékét vesztette. A kiépített munkaközösségben és annak munkaköreiben azonban minden akarat, jószándék és törekvés megtalálja nemcsak a teret saját munkája számára, hanem idővel természetes folyamatként a kitermelendő munkatársakat is. Az ügyvezető és munkaközösség vezetője is szívesebben foglalkozik az oktatás és a nevelés nemes, de fáradtságos munkájával, ha olyan eszközöket bocsátunk rendelkezésére, amelyeknek segítségével a későbbiekre munkatársakat nevelhet magának, és amelyekkei munkáját egyszerre tudja könnyebbé, egyszersmind eredményesebbé tenni. Hogy a munkaközösség később hány tagozatú legyen, előre és általánosságban meg nem állapítható kérdés. Ideálisan teljes kiépítését - mely a helyi körülményektől függ - a 2. sz. táblázat mutatja be. Ki kell azonban dolgozni a munkaközösség általános alapelveit, működésének körvonalait, ügyrendjét, mert csak határozott és állandó, egyöntetű szervezettség mellett folyhat eredményes kultúrmunka, vagyis olyan munkaközösségben, amelynek önkéntes tagjai vannak s amelynél egy tag kilépése, vagy egy új tag csatlakozása mitsem változtat a határozottan megállapított kereteken. (Ilyen ideális munkaközösség pl. a cserkészet.) A község szabadművelődési munkaközössége működése kettős síkon kell hogy végbemenjen. A munka lényege befelé szól: Hetenként vagy kéthetenként rövidebb összejövetelek, amelyeken a szervezetbe tartozók egymás között néhány problémát megvitatnak, megbeszélnek. Ezeknek az összejöveteleknek önképző jellege lehet, mindenki lehet előadó vagy hozzászóló, és ez összejöveteleknek éppen az ad értelmet, hogy közös megbeszéléseken együttes eredmények alakulnak ki és az egyes részletkérdésekben is mélyíti a résztvevők tudását. A szervezet másik tevékenysége kifelé való munka lesz: Eddigi népművelési szervezeteinkben sajnálatosan ez az utóbbi program dominált. Színdarabok előadása, nyilvános előadások, vitaesték rendezése, helybeli vagy meghívott központi előadókkal, ez tartozik a külső programhoz. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ennek a kifelé megnyilvánuló munkatervnek lényegesen kisebb szerep kell hogy jusson, mint a belső önképző munkának. Ezeket a munkaközösségeket magasabb egységekbe is be kell szervezni, nehogy elszigetelt, különálló kis társaságokká, elzárt egységekké alakuljanak. Egyes vidékeken ugyanis az egyforma érdeklődési körű munkaközösségi tagok időnként közösen vehetnek részt valami központi helyen érdeklődésüknek megfelelő előadás-sorozaton, magasabb színvonalú előadásokon. Egy járásban pl. a természettudományok iránt érdeklődők közösen részt vesznek egy központi helyen megrendezett komolyabb, mondjuk tudományosabb, kísérletekkel élénkített előadás-sorozaton. Épp így képzelem ezt valamennyi más tudományágban is. Úgy érzem, ezt a közös továbbnevelést maguk a munkaközösségek fogják kérni, mert kétségtelen, hogy az önművelést csak el kell indítani, öntudatossá kell tenni - s az magától fejlődik tovább. Az önművelést először meg kell tanulni, arra rá kell nevelődni, s ez nem könnyű munka. Éppen ennek elvégzésére hivatottak a munkaközösségek, s megkönnyítésére azok az eszközök,