Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1945-1949 I. A SZABADMŰVELŐDÉS SZERVEZETÉNEK KIALAKÍTÁSA
9. A népfőiskolák szervezése, tananyaga és módszertana. 10. Mezőgazdasági előadássorozatok. (F. M.-mel együtt.) 11. A népdal a szabad művelődésben. 12. Népszerű közgazdaságtan. Ezeket a feladatokat az Intézet csak abban az esetben tudja megvalósítani, ha közelesen [sic!] megfelelő helyiséghez jut, ahol zavartalanul folytathatja kutatómunkáját, olyan méltányos költségvetési keretben, amelyet ez a munka megérdemel. Olvashatatlan aláírás s. k. min. tanácsos, igazgató Tisztázat - UMKL XIX. I-l-i-10 835-1946. Az irat hátlapjára írt feljegyzés szerint a munkatervet „részletesen felülvizsgálta és megtárgyalta már az Intézet vezetőségével". 8/A Budapest, 1946. január 21. JEGYZŐKÖNYV A MINISZTERKÖZI ÉRTEKEZLETRŐL Jelen vannak: dr. Bassola Zoltán államtitkár elnöklete alatt Tímár Gyula vezérkari ezredes, Jánossy Ferenc őrnagy, min. o. tan. a Honvédelmi Minisztérium, dr. Harsány Péter keresk. tanácsos a Közellátási Minisztérium, dr. Gárdonyi József szakoktatási igazg. és Komáromi Lajos szakokt. igazg. a Földművelésügyi Minisztérium, dr. Keresztes Sándor min. fogalmazó a Belügyminisztérium, Padányi Lajos tanár a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium, dr. Ember Gyula és Czinkotszky Jenő min. tanácsos a Külügyminisztérium, Hives Henrik min. tanácsos a Miniszterelnökség Nádas József oszt. vezető a Tájékoztatásügyi Minisztérium, Polzovich Iván min. tanácsos az Újjáépítési Minisztérium, Fehér Imre min. műszaki tanácsos és dr. Gyulai Ákos az Iparügyi Minisztérium, Gombos Ferenc min. tanácsos, Katona Géza népműv. felügyelő Novágh Gyula tanügyi főtanácsos és dr. Szőllősy Dániel, a VKM VI/1. ügyosztálya részéről. Jegyzőkönyvvezető: Földes Ferenc. Bassola Zoltán államtitkár elnök üdvözli az értekezlet tagjait, és jelenti, hogy Bereczky Albert államtitkár, aki az értekezletet összehívta, betegsége miatt nem vehet részt. Az értekezlet összehívása többek között azért vált aktuálissá, mert a közelmúltban jelentek meg azok a kormányrendeletek, amelyek az iskolán kívüli nevelés munkáját új alapokra fektetik, és életrehívták a társadalomnak és a kormánynak ama szerveit, amelyekre e nagy fontosságú munka megszervezése, fenntartása és irányítása hárul. Miután ma minden kormányzati ág felismerte a szabadművelődési tevékenység nagy horderejét, s annak folytán minden minisztérium külön osztályt szervezett e munka számára, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a társminisztériumok munkája között az összhangot együttműködéssel biztosítsuk. Az ilyen szerteágazó munkában könnyen állhat elő súrlódási felület, mert nehéz az egyes munkaterületeket pontosan elhatárolni. A tárgyalás menetének biztosítása érdekében elsősorban tájékoztatni kell az értekezlet tagjait a szabad művelődés új szervezete felől. A tájékoztatóhoz kéri a társminisztériumok észrevételeit, illetőleg saját munkatervük ismertetését. Felkéri Szőllősy Dánielt, hogy ismertesse a Szabadművelődés új szervezetét. Szőllősy Dániel ismerteti a 12 100/1945. VKM és a 720/1946. M. E. sz. rendeleteket, amelyekben teljes egészében le vannak rakva az iskolán kívüli nevelés új szervezetének az alapjai. Feltétlenül szükség van az új szabályozásra, mert az eddigi szabályozás felemás, zavaros és a demokratikus követelményeknek sem megfelelő rendszere — amelyet rövid visszapillantással ismertet — nem maradhatott tovább fönn. Mikor az ellenforradalom a húszas évek elején győzedelmeskedett, nem hagyhatta meg a régi, ún. liberális rendszerben alkotott szabályozást, amely az iskolán kívüli nevelést elsősorban a társadalom feladatának tekintette, s ezt az elvet következetesen keresztül is vitte. A jogszabályok egész sora született meg ekkor, amelyik mind hangsúlyozta, hogy „az iskolán kívüli népművelés társadalmi jellegét nem kívánja csorbítani", valójában azonban egyes intézkedésekkel a gyakorlatban csaknem teljesen kizárja ennek az elvnek érvényesülési lehetőségét. Ez a visszafej lődési folyamat végül is arra a zavaros eredményre vezetett, hogy míg egyfelől nem volt az iskolán kívüli nevelésnek egyetlen valóban társadalmi szerve sem, ugyanakkor azonban - a VKM-en kívül - olyan szerve sem volt, amelyet félre nem érthetően hivatalos szervnek lehetett volna minősíteni.
