Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE

ságban. A szabadművelődési felügyelő felveti azt az egészséges tervet, hogy a helyi könyvtárak készítsenek jegyzéket a fontosabb könyvekről, s ezt a jegyzéket függesszék ki a város vagy község feltűnő helyein. Könyvismertető munkaközösség felállítását javasolják ebben a megyében is. Az általános vélemény az, hogy nagyobb hírveréssel komolyabb eredményeket lehetne elérni az egyébként aluszékony megyében. Debrecenben, a hajdúság fővárosában és körzetében a szépirodalmi művek mellett a városi lakosság a társadalomtudományi és politikai műveket kéri. A falvakban alig nyilvánul meg az olvasási készség. Debrecen legnagyobb könyvtára a Tudományegyetem Könyvtára. Utána a Református Kollégium könyvtára következik a Debreceni Nagykönyvtár 36 000 kötetes könyvtára mellett. Komárom-Esztergom vármegye könyvtári helyzete - a jelentés szerint - kielégítőnek mondható. A 92 szabadművelődési ügyvezető területén 284 könyvtár működik, külön helyiségekben. A leglátogatottabbak a szabadművelődési könyvtárak. Körülbelül 30 000 kötettel rendelkezik a vármegye. Ebből minden öt emberre egy könyv jut olvasásra. A megye 150 000 lakosa közül 15 621 ember 95 582 könyvet olvasott. Az olvasók 54 százaléka munkásokból ís bányászokból tevődik. A parasztság 26, az értelmiség 10 százalékban olvas könyvet. A férfiak és nők fele-fele arányban olvasnak. A legnagyobb olvasási készség itt is az ifjúságnál nyilvánul meg. A jelentés szerint a ponyvairodalom teljesen kiszorult a könyvtárakból. Egyes kisebb könyvtárak egységesítése mellett Esztergom megyében is kívánatos a selejtezés, mert sok avult, rossz szellemű könyv terheli a könyvespolcokat. A könyvek állapota 53 százalékban jónak mondható. A felügyelő szerint - ebben kételkedünk - a könyvek 17 százaléka selejtezendő ki csupán. Nagyobb propagandával még fokozni lehetne az olvasási készséget. A felügyelő indítványozza az évi egy forintos könyvadó bevezetését, a könyvtárosok kiképzését. A falvak népe általánosságban mesekönyveket kér, ami indokolt is, hiszen könyvtárainkban a parasztnép előtt annyira becses mesekönyvek alig találhatók. Tolna vármegyéből 77 helységből 62 jelentés érkezett a könyvtárak helyzetéről. A jelentés első soraiból megállapítható, hogy-ahol legfontosabb lenne a könyv, a tanyákon és kisebb településeken alig találni könyvtárakat. Amire sok helyen van példa az országban, a kisebb könyvtárakat egyesületi önzésből nem lehet megvalósítani. Márpedig erre komoly súlyt kéne helyeznie a VKM-nek, mert az üzleti vállalkozású kölcsönkönyvtárak gombamód szaporodnak, s kifejezetten a nyegle polgári ízlés kielégítését szolgálják. Ezek a könyvtárak nagy kárt okoznak népünk nevelése szempontjából. A falvakban viszont örvendetes eredményeket érnek el a vándorkönyvtárak, nagyobb propagandával teljes eredményt érhetnének el. A megyében fellelhető 202 könyvtár 28 135 könyvvel rendelkezik. A könyvtárak közül a legnagyobb forgalmat az új könyvekkel értékesített ügyvezetői könyvtárak bonyolítják le. 73 ilyen könyvtár működik az 50 vándorkönyvtár mellett. Általánosságban a könyvtárak anyaga elavult, mint a legtöbb helyen. A régi könyvtárakat egyáltalán nem látogatja a megye népe. A megállapíthatatlan számú olvasók jobbára szépirodalmi műveket olvasnak, kevesen szociológiát. Az ifjúság köréből észlelhető a legnagyobb olvasás iránti érdeklődés. Győr város és körzete 65 480 kötettel rendelkezik. A sok régi könyv között azonban egyetlen haladó szellemű könyv sem található, kivéve az új könyvtárakat. Az olvasási éhség nagy a klerikális jellegű városban. Az elmúlt esztendőben csak a városi könyvtárból 12 086 kötetet kölcsönöztek ki olvasásra. A szépirodalmi és történelmi művek iránt mutatkozik érdeklődés. A legtöbb könyvtárból hiányoznak a korszerű irodalmi és társadalomtudományi művek. Az üzemi könyvtárakban is hiányos a haladó szellemű irodalom, mert az államosítás előtt alig vásároltak könyvet az üzemek, s azóta pedig egyáltalán. Szombathely körzete, amely mindig egy kis irodalmi centrumot jelentett, mintha lesüllyedt volna kulturális szempontból. Ezt a megállapítást azért merészelem papírra vetni, mert a vasi írókkal való beszélgetéseim alkalmával is s a felügyelő jelentéséből is ez derül ki. A város 15 ezernyi kötete a vármegyeház lomtárában porosodik. Az eldugott helyiségben halálra ítélt könyvekkel nem törődik senki sem. Se könyvtárosa, se tisztviselője nincs a könyvtárnak, amelyből 1944-ben 2500 könyvet kölcsönöztek ki s a mai napig nem szállították vissza. A szabadművelődési felügyelő terveket készített, amely szerint a holt könyvtárat úgy teszik élővé, hogy 50-50-es csoportokban kiválogatva a használható könyveket, kihelyezik a szombathelyi körzet különböző helyeire. A város a terv sikere érdekében 20 000 forintot irányzott elő. Szombathelyen egyébként 9 üzemi könyvtár működik, de ezek a könyvtárak is selejtezésre szorulnak. Az ifjúsági szervezetekben is alig van jó könyvtár. Veszprém vármegyének 112 könyvtára van. Legnagyobb a 20 000 kötetes Nyilvános Könyvtár. A megye területén még 5000 kötettel rendelkező kisebb könyvtárak működnek. A könyvtárak 25 százalékban a szabad művelődési tanácsok, 60 százalékban pedig különböző társadalmi szervezetek birtokában vannak. Az elhelyezés tekintetében olvasótermekkel ellátott, jó könyvtárak is működnek,