Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE

de csak negyedrészben. A többi könyvtár állapota elhanyagolt. A fontosabb falusi könyvtárak ideiglenes helyiségekben nyernek elhelyezést s csak 30 százalékban megfelelőek. Általánosságban a könyvtárak anyaga csupán 10-15 százalékban szolgálják a haladó szellemet. Feltűnően sok a selejtezésre váró könyv. Ebből adódik, hogy az ipari munkásság és a felvilágosultabb parasztság a régebbi könyvtárakat nem látogatja. Az avult könyvek nem érdeklik az olvasókat, új könyvek pedig nincsenek, illetve csak nagyon kevés van. Ezeknek a régi könyvtáraknak alig van 2-3 látogatójuk. Az újabban létesített könyvtárakat átlagban 60-70 ember keresi fel évente. Az üzemi könyvtárakban 60 százalékban találhatóak meg az új, modern könyvek. Az üzemi könyvtárak mellett a népkönyvtárak is jól működnének, ha korszerű könyvekkel látnák el azokat. A parasztság szívesen olvasna, de csak haladó szellemű, jó könyveket. Az olvasók legnagyobb részét a munkásság teszi ki. A városi kispolgárság a megállapítás szerint alig mutat érdeklődést a komolyabb művek iránt. A parasztság köréből a legnagyobb érdeklődés az újgazdáknál mutatkozik. A kulákok és a 40 évesnél idősebbek nem olvasnak. Figyelmet érdemel az a nem éppen örvendetes tény, hogy a munkás- és iparosasszonyok teljesen kispolgári igényűek. Csak a romantikus szemléletű giccseket olvassák. A 26 vándorkönyvtár könyvei népszerűek lettek. Megállapítható, hogy jó propagandával fel lehet lendíteni az olvasási készséget. Veszprémben egyébként az ősz folyamán körzeti könyvtár nyílik, ezen keresztül gondoskodnak arról, hogy mindenüvé eljusson a kívánatos irodalom. Pápa város körzetében 6273 kötettel 85 közkönyvtár működik, s hogy jól működik, bizonyítják a különböző falvakban alakult olvasó munkaközösségek, amelyek felrázták a parasztságban az alig megnyilvánuló irodalmi érdeklődés vágyát. Pápa városában a Református Főiskolának van a legnagyobb könyvtára. Ez a könyvtár 100 000 kötetből áll. Felmerült az a kívánság, hogy a hatalmas, nyilván sok avult könyvvel rendelkező könyvtár értékesebb részét körzeti könyvtárrá ébresszék. A pápai körzet falvaiban nagy a könyvéhség. Van olyan major, ahol 159 rendes olvasója van egy nemrég kihelyezett kisebb könyvtárnak. A kis népkönyvtárakat azonban állandóan bővíteni kéne. A legnagyobb érdeklődés a gazdasági szakkönyvek iránt tapasztalható. Az ország legnagyobb vármegyéjében, Pest vármegyében a hosszú ideig tartó ostrom alaposan megtizedelte a könyvtárakat. A felszabadulás után új könyvtárakat kellett létesíteni. A megye 140 helyiségében jelenleg 75 könyvtár működik, 30 000 kötettel. A kis könyvtárak javarészben újak, s így teljes mértékben elfogadhatóak, a nevelés szempontjából hasznos munkát végeznek. A nagyobb, régebbi keletű könyvtáraknál alig található használható könyv. Herczeg Ferenc és Erdős Renée neve jelentik a szellemi magaslatot. A legnagyobb érdeklődés szintén a szépirodalom iránt nyilvánul meg. A falvakban Szabó Pál műveit és a népmeséket olvassák legszívesebben. A Pest megyei felügyelő szakkönyvtárak vándoroltatását javasolja, s azonkívül sürgeti a könyvtárosképző tanfolyam megindítását. A megállapítás szerint a legtöbb könyvtár azért életképtelen, mert nem áll megfelelő helyiség rendelkezésre. A könyvek fiókokban és szekrényekben porosodnak. Az olvasók száma főképpen az ipari jellegű területeken mutat növekedést. Pest megyében egyébként 65 községben egyáltalán nincs könyvtár. Ezekben a községekben a vándorkönyvtárak a várakozáson felül kedveltek. Előfordult, hogy amikor egyik-másik községből elvitték a vándor ládát, a falu népe közadakozásból új könyvtárt létesített. Megállapítottam, hogy a jelentéshez mellékelt statisztika hiányos, a Pest környéki könyvtárak nem szerepelnek a kimutatásban, noha tudomásom szerint a Pest környéki városokban közkönyvtárak is működnek. Sopron vármegye szűkszavú, semmitmondó jelentéséből csupán az derül ki, hogy a megmaradt népkönyvtárak anyaga 90 százalékban elpusztult. Új könyvtárak létesítésére mozgalmat indítottak, s így ezer könyv vásárlása vált lehetővé. Javasolja a felügyelő, hogy a műkedvelő előadások 20 százalékát fordítsák a népkönyvtárak gyarapítására. Sopron városban sem sokkal vigasztalóbb a könyvtárak helyzete, bár ott fellelhető néhány ezer könyv a régi nagy könyvtárakban. A Műegyetem és Evangélikus Theológia könyvtárait meg sem közelíthetik az olvasók. Á szabad művelődés szempontjából tehát nem jöhetnek számításba. Szükséges lenne rendeleti úton felnyitni ezeket a könyvtárakat, s a selejtezés után a közönség rendelkezésére bocsátani. Lehetetlen az, hogy a nép közkincseit önzésből temetővé tegyék. Hasonló a helyzet a Soproni Városi Könyvtárnál is. A 25 000 kötetből álló könyvtár szinte megközelíthetetlen. Csupán az értéktelen, szórakoztató irodalom áll néha rendelkezésre. A könyvtár anyagának számbavétele most folyik, de csigalassúsággal. Erélyes intézkedésre lenne szükség, mert a felügyelő szerint a könyvtárosok szabotálják a munkát. Az iskolai és üzemi könyvtárak anyaga ismeretlen. A felügyelő véleménye szerint azonban nem alkalmasak kulturális célokra (?). Egyébként Sopron városban folyamatban van egy nagyszabású központi közkönyvtár létesítése. Ezen keresztül szeretnék hozzáférhetővé tenni a jövőben a közönség számára annyira fontos könyvanyagot, természetesen új művekkel frissítve.