Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1946-1949 III. A NÉPKÖNYVTÁRI HÁLÓZAT ÚJJÁSZERVEZÉSE
népkönyvtárak ügye teljesen elsikkad. Mivel a demokratikus ország legégetőbb feladatai közé tartozik egy jó közművelődési könyvtári hálózat megteremtése, az Elnöki Tanács szükségesnek tartja, hogy a készülő Könyvtári Tanács két osztállyal, egy külön tudományos és egy külön közművelődési osztállyal szerveződjék meg. Az Elnöki Tanács egyhangúlag állást foglalt a készülő tervezettel szemben, és a reábízott művelődési érdekek védelmében arra kéri Miniszter Urat, hogy a rendeletet ne adja ki addig, amíg a VKM valamennyi tanácsának (a Szabad Művelődési Tanácsnak is) ide vonatkozó véleményét ki nem kéri. Tisztelettel: Karácsony Sándor s. k. az Országos Szabad Művelődési Tanács elnöke Tisztázat. - Műv. Min. irattár. VKM eln. o. 880-1947. 119/D Budapest, 1947. február 7. ELNÖKI ÜGYOSZTÁLY VÉLEMÉNYE A RENDELETTERVEZETRŐL A VKM rendelettervezetet készített a könyvtárügy egyes kérdéseinek rendezéséről. Az Országos Szabad Művelődési Tanács f. évi január hó 28-i elnöki tanácsi ülésén állást foglalt a készülő tervezet ellen. Az állásfoglalás indokolása az, hogy a készülő tervezetben elsikkad a közművelődési könyvtárak ügye. Ebben az ügyben az eln. a) ügykör az alábbiakban terjeszti véleményét a Miniszter Úr elé. I A magyar könyvtárügy nagy hiányossága valóban az, hogy a közművelődési könyvtárak kellő méretekben nem fejlődhettek ki, a falusi nép és a munkásság számára pedig a megfelelő könyvtárak úgyszólván teljesen hiányzanak. Ugyanakkor a demokratikus országok fő törekvése az, hogy a könyvet mindenki számára hozzáférhetővé tegyék. Ezekben az országokban sikerült is olyan könyvtári rendszert kialakítani, amely ezt az elvet megvalósítja. Ebben a helyzetben nem kétséges, hogy a magyar könyvtárpolitika középpontjába éppen hiányzó közművelődési könyvtári hálózatunk kiépítését kell helyeznünk. Tudományos könyvtárainkat a demokráciának is támogatnia kell, sőt nagyobb mértékben, mint az elmúlt időben. De itt a keretek nagyjából készek. Közművelődési könyvtárainkat, népkönyvtári hálózatunkat azonban szinte a semmiből kell megteremtenünk. Ezért szervezési szempontból, a munka nehézségeit tekintve kétségtelen, hogy ez a feladat a nagyobb. Itt egy több esztendős, hatalmas tervező és szervező feladatról van szó. A létesítendő Könyvtári Tanácsnak is a legégetőbb feladata a közművelődési könyvtárügy kell hogy legyen. A tervezet azonban ebben az irányban nem vinne előre. Sőt, a közművelődési és népkönyvtárügy kifejlesztését hátráltatná is azáltal, hogy a könyvtárügy összes elvi kérdéseit egy olyan testületre bízná, amelynek a könyvtárügy népkönyvtári vonatkozásaihoz összetételénél fogva nem lenne érzéke. Az eln. a) ügykör ezért a maga részéről is azt javasolja, hogy a Tanács két osztállyal, külön tudományos és szakkönyvtári és külön közművelődési és népkönyvtári osztállyal alakuljon meg. Ezért tisztelettel javasolja a következő módosításokat: A 2. § végén (3) bekezdésként felveendő lenne a következő szöveg: „(3) a Tanács két osztály keretében végzi munkáját. Az egyik osztály a tudományos és szakkönyvtárak, a másik a közművelődési és népkönyvtárak ügyeiben illetékes." A 3. § (1) bekezdésének első sora így módosulna: „(1) A Tanács tudományos és szakkönyvtári osztályának tagjai." A 3. § (1) bekezdése b) pontja így módosulna: ,,b) a vidéki könyvtárak képviseletét három-három naptári évre felváltva a következő intézmények vezető tisztviselői látják el: első ízben: az esztergomi főszékesegyházi könyvtár, a sárospataki ref. főiskola könyvtára; másodízben: az egri líceumi könyvtár, a pápai ref. főiskolai könyvtár; harmadízben: a pannonhalmi főapátsági könyvtár, a debreceni ref. kollégiumi könyvtár."
