Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

Valamennyi alsó fokú szabadiskola célkitűzése a korszerű, általános, szerves műveltség nyújtása mellett a helyes közösségi magatartásra nevelés volt, és megállapítható az, hogy ezen célkitűzést valamennyi szabadiskola elérte, különösen mezőgazdasági vonatkozásban, mert tekintettel a hallgatók foglalkozására, a szabadiskolák tanítási anyaga ezen szempont figyelembevételével állíttatott egybe. Év közben a pocsaji szabadiskola hallgatói az igazgatótól kérték, hogy a polgári ügyiratok szerkesztését is vegye fel a tantervbe, mivel annak szükségét érzik. Ezzel kiegészítve a tananyagot, nyújtották az ismereteket. A szervezés alkalmával az iskolafenntartók készséggel siettek a szervező segítségére. Helyiség nyújtásával, szemléltetőeszközök, sőt fűtőanyag rendelkezésre bocsátásával igyekeztek megkönnyíteni munkáját, s lehetővé tenni népünk részére a szerves műveltség nyújtását. Pocsaj községben a hallgatók biztosították a dologi kiadásokat, Okány községben a Földmíves Szövetség, Mezőgyán és Zsadány községben az iskolafenntartók. Nehézségek is merültek fel a kivitelezéseknél. Ilyenek voltak: a tüzelőanyag-hiány, olvasókönyvhiány, szemléltetőeszközök elégtelensége, de legfőképpen a téli abnormális hideg időjárás, mely szinte lehetetlenné tette az előadások megtartását, mert az amúgy is gyengén vagy egyáltalán nem fűtött iskolákban a tartózkodás majdnem kibírhatatlan volt. Zavarta év közben a szabadiskolák működését a közműveltségi tanfolyamok átszervezésével létesült szabadművelődési és magyar állami gazdasági tanfolyamok működése, mert az iskola hallgatóit elvonta, úgy Okány mint Zsadány és Derecske községben a gazdasági felügyelőség által létesített téli gazdasági tanfolyam. Ezek dacára megállapítható, hogy a szabad művelődés terén a szabadiskoláké a jövő, mert a felnőtt lakosság annak keretében tudja megkapni azt a szerves műveltséget, melyet a múltban elmulasztott vagy önhibáján kívül nem tudott megszerezni. Zavarja a szabadiskola létesítését és annak munkáját a társadalom széttagoltsága, mert a különböző egyesületek, társadalmi szervek, pártok stb. a maguk keretében annyira lefoglalják tagjaikat, hogy a komoly munkát végző szabadiskolák célkitűzéseiket éppen e széttagoltság miatt nem tudják megvalósítani. Megállapítható, hogy a szerves műveltség megszerzése iránt hovatovább mind nagyobb és nagyobb az érdeklődés, különösen az ifjabb generáció részéről. Az anyagnyújtásnál fő szempont legyen, hogy a tervezetekbe a hallgatóság érdeklődési köréhez tartozó ismeretanyag vétessék fel. A szabadiskolák akkor életképesek, ha úgy a község, mint az egyházak, társadalmi szervek, politikai pártok közösen szervezik és tartják fenn. Különösen áll ez a megállapítás kisebb helyeken, hol a széttagoltság a munkát szinte lehetetlenné teszi. Leghelyesebb lenne, ha a központokkal sikerülne e tárgyban megállapodást létesíteni, melyek utasítanák szervezeteiket, hogy a hét bizonyos napjai (3 nap) a szabad művelődés részére fenntartandók, illetve közös összefogással rendezendők, mikoris nem akadályoznák egymást. E téren a nehézségeket a helyi tanács útján igyekeztük áthidalni, de éppen a központi utasítás hiánya miatt nehézségek merültek fel. De ezek a megállapítások nemcsak a szabadiskolákra, hanem valamennyi szabadművelődési tevékenységre vonatkoznak, s éppen ezért azok eltüntetése fontos és halaszthatatlan nemzeti érdek. Nagyobb érdeklődést lehetne kelteni a szabadiskolák iránt, ha a legjobb hallgatók jutalomképpen - ha nem is külországokba - tanulmányútra küldetnének tájegységenként, a szabadiskolát végzett hallgatók jelvényt kapnának az ezüstkalász mintájára, s a végbizonyítványt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium adná ki, végül rendszeresíteni kellene a záróünnepélyen kiosztandó könyvjutalmat, mely az iskola elvégzésére való ösztönzésen kívül a könyv megbecsülését és megszeretését is szolgálná. Nagy általánosságban, röviden ezekben teszem meg jelentésemet a szabadiskolákra vonatkozóan, de ugyanez áll a szabad művelődés más területén is. Jelentésem tudomásulvételét kérve, fogadja Miniszter Úr mély tiszteletem őszinte nyilvánítását. Bencze András s. k. szabadművelődési tanácsos, vármi. szabadműv. felügyelő Tisztázat. - UMKL XIX. I-l-i-97 585-1947.