Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE

esetben meglehetősen szerencsétlenül történt: egy messzenéző települési tervezet hiányának a közeljöví ben nagy kárát vallhatja az ország. De míg az új házak fel nem épülnek, még semmi sem késő. E problémák tanulmányozására Népfőiskolánk azért is igen alkalmas lenne, mivel a hatáskörét eső vidéknek egy jelentős része, a Bodrogköz, éppen kiváltképp tanyás településű vidék, ahol a tel* pülési formának nagy múltja van, s ahol ez a folyamat ma is folytatódik. 8. A népi színjátszás, népi film intézete Ez a munkaág akkor kap mély perspektívát, ha feladatába beleértjük a népi művészetet, a nép i művészet viszonyát, melynek csak egyik részét öleli fel a színpad és a film. Indokolásunkban több ke legyen a negatívum, mint pozitívum: a kritika szava, mint a kész program. A civilizatórikus kultúi talán épp ezeken a pontokon távolodott el legjobban a népi művészet tiszta forrásaitól, de hatófelül< teiben mégis oly közel maradt a néphez, hogy a ki nem elégített műveltség iránt vágyakozás útján legsúlyosabb mérgező hatást gyakorolja népünk lelkére. Ha számba vesszük azokat a hatásokat, amelyek ezen a téren népünket érik, sajnálattal kell meg állapítanunk, hogy fővárosunkban és néhány nagyobb vidéki városunkban működnek ugyan valóba értékes színikultúrát ápoló színházak, ezeknek hatása azonban nem sugárzik szét a nép közé. Ezz< szemben a selejtes színdarabok, operettek slágerei, tréfái s egész romboló szellemisége a napilapol színházi magazinok, a sztárkultusz nagyszabású propagandaapparátusa, kották, cigányzenészek, sc még a jobbra hivatott rádió útján oda is eljut, ahová pedig a vidéki körútra induló színitársulatok soh el nem mennek. A vidéki színitársulatok, illetve vidéki útra induló fővárosi társulatok többnyire szir tén a könnyebb, selejtesebb értékű színpadirodalmat művelik, a teljesen tervszerűtlenül működ műkedvelő társulatok pedig nem tudják kivonni magukat e példák sikert ígérő hatása alól. A „Győr gyösbokréta" kezdeményezéseit igen sok jogos kritika érte, s így a népi játékok, melyekben pedig né pünk mozgásművészete, zenéje, színi készsége, játékos fantáziája olyan értékes módon nyilvánul meg, ma már szinte kizárólag a néprajzi szemlék lapjain élik bebalzsamozott életüket. E munkásságunknak első feladata lenne, hogy vonzási területén felkutassa, tanulmányozza és t életre serkentse a népi színjátszás még fellelhető formáit: karácsonyi, vízkereszti és más ünnepi játé kok, lakodalmi szokások, közös körtánc, ének stb. - hogy ez a kísérlet vidékünkön éppen nem hiába való, azt bizonyítja, hogy pl. vőfély-versezetekből már eddig is tekintélyes gyűjteményünk van. Ezek nek az elemeknek tanulmányozása bizonnyal érdekes és megtermékenyítő módon hozzájárulhatna eg sajátszerű magyar játékstílus kialakításához, s színészetünket sok értékes színnel gyarapítaná. Munka ágazatunk másik feladatát abban látjuk, hogy e munkaközösség útján találkozhatna népünk először i drámairodalom úgy hazai, mint külföldi klasszikus termékeivel, s érdekes lenne megfigyelni, hogy né pünk ma hogyan reagálna Shakespeare vagy a görög tragikusok egy-egy hajdan a nép számára írt da rabjára. Ez a munkaágazatunk közvetíthetné tehát a magas színikultúra legértékesebb termékeit a né] felé, keresné meg népelőadások rendszerezésének gyakorlati formáit, hogy az ilyen kezdeményezései ne csupán kuriózumok, hanem a falu kultúréletének rendszeresen megismétlődő tényezői lehessenek Végül pedig e munkaágunk feladata lenne a falusi műkedvelő színjátszást új utakra vezetni, tehát; megfelelő tehetségeket a rendezés és színjátszás elemeibe beavatni, s velük a nép a műkedvelő színját szás új és értékes formáit különböző fokokon - műsoros esték, tábortüzek, ünnepélyek, népgyűlései rendezésétől egész a magas igényű népi színielőadásig - kikísérletezni. Ami a népi film kérdését illeti, ez szoros kapcsolatban áll magának a filmnek a válságával: mi le gyen a film, csupán üzleti vállalkozás, vagy művészet? Ezen belül külön kérdéscsoport a nép számán készült filmek kérdése. Kétségtelen, hogy a filmnek óriási hatása van népi tömegeinkre: sem a szín játszás, de talán még a sajtó sem formálja oly erősen a széles tömegek gondolkozását, erkölcsét, ízlését mint a film. A múltban azonban a film hatása igen kevés kivétellel káros, mérgező volt, s ez nemcsak; mi megállapításunk, hanem a népfőiskolai tanfolyamainkon megfordult parasztfiatalság szinte egy öntetűen igen elítélően nyilatkozott a játékfilmekről, noha az ismeretterjesztő filmek horizontot tá gító, szemléletesen s könnyen tanító hatását nagyon megbecsülték. Kétségtelen, hogy a filmben óriási nevelő lehetőségek vannak, s szinte érthetetlen, hogy a filmet, min az élő szó s a szemléletesség pompásan kombinált tanítási eszközét még soha átfogó s a céltudatos nevelő programmal fel nem használták. De nemcsak a filmtermelésben érvényesültek szinte kizárólagosan a; üzletiességnek csupán saját érdekeit szemmel tartó, azonban semmiféle átfogó programmal nem ren delkező szempontjai, hanem a filmek terjesztése és forgalomba hozatala is kizárólag üzleti tevékeny ségnek számított a múltban. Pedig itt is nagy lehetőségek álltak arra, hogy a filmtermelés önző s Í néptől idegen politikáját a nép érdekében megkorrigáljuk s a film nagy vonzóerejét népünk nevelés< érdekében felhasználjuk. Gondolunk elsősorban egy olyan mozihálózat kiépítésére, amely határozót