Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)
1945-1949 II. NÉPFŐISKOLÁK ÉS SZABADISKOLÁK SZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE
dukáljunk, hanem újszerűsége éppen abban lenne, hogy a nép tehetséges fiait vezetjük el odáig, hogy mondanivalójukat ne csak élőszóval, hanem a gondolatközlés modern eszközein át is közölni tudják, azaz megtanítanók őket sajtóval írni és rádión át beszélni. Mivel pedig a gondolatközlésnek ez a módja egy folyamat, e folyamat sokrétű problémáin úgy elvi mint gyakorlati szempontból át kell vezetnünk hallgatóinkat. A vonatkozó elvi célkitűzések újságolvasás, újságolvastatás, általában a napi és időszaki sajtóban való tájékoztatás; szükségletek, kiadványok számontartása, eltervelése, kiadása; a kolportázs a maga általános és részletkérdéseiben; a nép közé eljuttatott vagy elvitt betű hatásának tanulmányozása; a nép közé kisugárzott szó, a népi rádió problémáival való foglalkozás. Technikai feladatok: gépírás; gyorsírás; a Népfőiskola tanfolyamújságjának, a Kerékvágásnak szerkesztése és kiadása; a főiskola nyomdájában felállítandó tanműhelyben a nyomtatás megismerése, a megírástól kezdve a szedésen és nyomtatáson át a kiadásig; gyakorlati kolportázsmunka kolportázsutakig, üzletekben, könyvesboltokban, sőt a vásárokon való eladásig. A propaganda-, tájékoztató és felvilágosító munka elvi és gyakorlati ismerete. Vándorkönyvtáraink kezelése és hatásának tanulmányozása. Közremunkálás abban, hogy a rádióhallgatás ne egyetlen adó szükségképpen elégtelen műsorának való kiszolgáltatottság legyen; a rövidhullámú rádiózás elvi és gyakorlati megismertetése. A Népegyetem többi munkaágaival együtt segítségnyújtás a rádióműsor anyagának összeállításában. 7. Szociálpolitikai intézet Ugyanúgy, mint ahogy tervezett táj- és népkutató intézetünknek van Budapesten egy megfelelője, Népegyetemünk e munkaága is mintát találhat maga előtt a fővárosban működő Országos Szociálpolitikai Intézetben. A budapesti intézet azonban köztudomásúlag csak a főváros külső övezetének és környékének szociális problémáival foglalkozik, márpedig a vidék, elsősorban pedig a falusi lakosság szociális problémái szintén feltárásra várnak. Csak egyetlen olyan problémát említünk, ami egy ilyen népi célkitűzésű szociálpolitikai munkára várna: a vidéki település, általában a magyar település kérdésének vizsgálata. Ez maga is kitölthetné Népegyetemünk szociálpolitikai munkaágának tevékenységét. Ha valóban intenzív kertművelésre akarunk áttérni, akkor ennek egyik legsürgősebb előfeltétele eddigi települési formáink fellazítása. Megfelelő irányítás és szervezés mellett a kertművelés szempontjából legcélszerűbb a tanyás település. Meglevő tanyarendszerünknek azonban előnyei mellett igen nagy hátrányai is voltak: az úthálózat hiánya, közigazgatási, művelődési, közegészségügyi és kulturális központok - községháza, iskola, orvos - nagy távolsága. Ennek orvossága nem az, amit még a közelmúltban is annak tartottak: a mindenáron való faluba tömörítés és községszervezés. Épp ellenr kezőleg: a tanyás települést még tovább lehetne vinni és nagy alföldi faluvárosainkat vagy városfalvainkat még jobban fellazítani, az új telepítéseknél is a tanyás formát választani. Mindennek számára azonban meg kell szervezni, sőt meg kell tervezni az egészséges tanyahálózatot, amely meghagyná a föld legelőnyösebb megmunkálásának ezt a települési formát, de megtervezné az útrendszert, a megfelelő kulturális, közigazgatási és kereskedelmi gócokat (szövetkezetek!) és a táj adottságainak figyelembevételével az ipartelepeket is (aszalók, szeszfőzők, malmok, konzervgyártás, szövődék stb.). A tanyakérdés annyi komponensből tevődik össze, mint maga a közösségi élet, s e kutatásnak nyilván igen sok tényezőt kellene figyelembe vennie. Mert nem elég csupán a gazdasági adottságoknak megfelelően „tájtervezési" munkákat folytatnia, hanem meg kellene találnia, illetve a meglevő helyeken vizsgálnia kellene a laza rendszerű településnek megfelelő közigazgatási, közoktatási stb. formákat (tanyaiskolák mellett esetleg tanyainternátusok, a közigazgatásnál a telefonhálózatnak, rádiónak bekapcsolása stb.). De ezen túlmenőleg a kérdésnek vannak lélektani momentumai is: érzésünk szerint népünk lelkiségének megfelelőbb a lazább, tanyákon, tanyabokrokban való település, s az alföldi nagy falvak kialakulása nem lelki igényből, hanem történelmi tényszerűségből fakadt. Viszont feltétlenül vizsgálat alá kell venni a tanyai ember lelkiségét, nehogy a tanyai elszigetelődés elszegényesítse lelkének színskáláját. Hogy a mai világban laza tanyás település és magaskultúra nem egymást kizáró fogalmak, azt finn testvéreink jól bebizonyították, akik nagy kiterjedésű, erdős földjükön olyan laza s szétszórt településben élnek, amilyen szétszórtság a sokkal sűrűbben lakott Magyarországon soha el nem képzelhető, viszont ennek ellenére is tanyáikon színes egyéniségű, magas kultúrájú, s éppen nem - a szó rossz értelmében - individualista, hanem a közösségi kérdések iránt igen fogékony nép lakik. E kérdések tanulmányozása ma több mint időszerű, midőn egy megtörtént földreform s - véleményünk szerint - feltétlenül végrehajtandó tagosítás előtt áll az ország. A földreformmal együtt több százezer házhelyigénylés is történt, és a házhelyek kiosztása, azaz az újabb település irányítása sok