Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

Bevezető

ben pl. azt jelentette a megyei felügyelőnek, hogy a tanfolyamokra az idősebb embereket nehezen lehetett beszervezni. „Nem jönnek a fiatalok közé, bizonyosan azért, mert érzik, hogy nem tudnák úgy megállni helyüket, mint az iskolákból még nemrég kikerült fiatalság." Javasolja, hogy az idősebbek számára szervezzenek külön előadásokat. A jelentés szerint a tantárgyak népszerűségi sorrendje a következő volt: gazdasági tárgyak, számtan, mértan, történelem, egészségtan, földrajz, polgári jogok. A magyar tánc és népművészetek tantárgyat kihagyták a szavazásból, mert „azt mindenki nagyon szerette".

31 A makói szabadművelődési felügyelő is beszámolt arról, hogy a szabadiskolákkal kapcsolatban kialakult általános vélemény szerint „ilyen rendszeres munkának nem szívesen vetik alá magukat az emberek. Az elmúlt esztendő nemigen kedvezett a szabadiskolának, mert legtöbb helyen fűtési nehézségek miatt nem kezdődhetett meg idejében a munka, és a dologidő beálltával legnagyobbrészt be kellett azt fejezni."

32 Nógrád-Hont vármegyében sem sikerült a szabadiskolával kapcsolatos célkitűzéseket mindenütt megvalósítani, „mert a jelentkezők nem rendelkeztek azon műveltségi fokkal, amit feltételeztek. Az első heteket előkészítő munkálatokkal kellett eltölteni." Problémát okozott az is, hogy „a hallgatóság nem az általános műveltség megszerzését, hanem a képesítést - végbizonyítványt - várta ettől", a könnyebb elhelyezkedés reményében előnyök biztosítását. A 19 szabadiskola közül csak 14 fejezte be a munkát, a többit kis érdeklődés miatt beszüntették. Sok helyen nehézséget okozott az előadók hiányos felkészültsége miatt a tanmenetek elkészítése is. „Hiába küldtem ki az »Útmutatót« - jelentették -, az előbb vázolt előképzettség miatt az igazgatók a tanmeneteket nem a megkívánt követelmények szerint készítették el, ami hátráltatta egyes helyeken a munka időbeni megindítását." Néhány helyen a politikai községek

33 vállalt kötelezettségüknek csak kis részben tettek eleget. „Különösen a fűtés, világítás biztosítása okozott nehézségeket. A havi tandíjakat sem fizette meg minden hallgató..." 1946-1947-ben a szabadiskolai munkálatokat mint első kísérleti megmozdulásokat kell értékelni - szögezte le a jelentéstevő. „Hiszem, hogy gazdasági helyzetünk javulásával a szabadiskolák letéteményesei lesznek kulturális helyzetünknek."

34 A zagyvapálfalvai ügyvezető jelentése adja vissza azt, hogy a műveltséghez szükséges tudás elsajátítására milyen módon lehetett a kulturálódásból addig kizárt fiatalokat megnyerni. Az ügyvezető ezen a vidéken az alsófokú szabadiskolát 1946 utolsó heteiben szervezte meg, mert a téli időpontot találta a legalkalmasabbnak erre. Az iskola megszervezése előtt a fiatalokkal színielőadást szervezett. „A téli idő azonban nemcsak a színdarabban szereplőket vonta be az utcáról - számolt be az ügyvezető -, hanem az iskolán kívüli ifjúság közül többeket is. Felvetettem az alsófokú szabadiskola gondolatának tervét is, amit az ifjak látható érdeklődéssel fogadtak. így a karácsonyi vakáció után, amikor a tanerők elfoglalták állományhelyeiket, négy férfi tanerőt magamhoz véve, megindítottam az alsófokú szabadiskolát. A beiratkozott hallgatók szorgalmasan vettek részt az órákon. Megállapíthattuk, hogy ifjúságunk nemcsak szórakozni szeret, hanem komoly vágy él benne a komoly tudás iránt is. Szívesen jöttek - többnyire iparostanonc ifjaink - az esti órákra. Negyvenperces órákat állítottam be, s csaknem minden nap arra törekedtem, hogy a szabadiskola öt előadója a lehetőség szerint szerepeljen, s hogy a hallgató ifjak számára is változatos legyen az esti előadás. Nem merev és száraz előadást tartottunk, hanem kérdve-kifejtő formában, a hallgatóknak módot adva az érdeklődésre, kérdések feltevésére igyekeztünk tanítani. Időnként alkalmi dalokkal kapcsolódtunk bele a tárgyalt egység elmélyítése kapcsán az érzelmi élmények erősítésébe. Hiányzás is ritkán történt. Munkából, túlórázásból eredt néhány hiányzás, de ez esetben is egy-két órai késéssel megjelentek a hallgatók, és a rendelkezésre álló rövid szünetben már lelkesen magyarázták el a mulasztottakat jelenlévő társaik." „Ahol érdeklődés mutatkozik a szabadiskolák iránt - javasolta az ügyvezető -, ott - éppen a közérdekre gyakorolt jótékony hatása miatt is - a jövőben fenn kell tartani." „Szabadiskolánkat öt előadóval működtettük. Három hónapig tartott. A hallgatók száma 27 volt. Az iskola befejezésekor a hallgatók látogatási bizonyítványt kaptak."

35 A Pest megyei Kismaroson az alsófokú szabadiskola kezdetben „a fűtés és a jelentkezők hiánya miatt" nehezen indult. Itt a lakosság kb. 60%-a legalább alsófokú középiskolát végzett. Az előadásokon átlag 8 férfi és 14 nőhallgató vett részt, 30 éven aluliak. A szervező úgy ítélte meg, hogy „inkább középfokú szabadiskolát kellett volna szervezni." A hallgatók foglalkozás szerinti megoszlása itt a falu struktúráját követte: a férfiak iparosok, kistisztviselők és emellett gyümölcs- és szőlőtermelők, a nők háztartás mellett szintén szőlőműveléssel és mezei munkával foglalkoztak. „A szabadművelődési tevékenység rendes folytatása szempontjából szükség volna a félig kész kultúrház teljes felépítésére, hogy állandó otthont kapjon a műkedvelés, dalárda és a bővítésre szoruló könyvtár" - fejezte be jelentését az ügyvezető.

36 A karancssági (Nógrád m.) szabadiskolában a jóváhagyott tananyagot elvégezték — írta az igazgató. „Pártkülönbség nélkül vettek részt a hallgatók az előadásokon. Nehézséget néha-néha a rossz