Dancs Istvánné: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 7. Budapest, 1988)

Bevezető

idő vagy egy-egy lakodalom okozott. Ekkor kevesebben voltak. Munkaközösség nem volt. A hallgatók száma 40—60 között mozgott. Legtöbb férfi, 18—60 éves korig. Kevesebb nő és 15—18 éves ifjúság. Az előadók személyét tekintve: plébános, orvos, tanító és egy szakképzett volt aknász, jelenleg »Hangya« üzletvezető vett részt."

37 Az ágújfalui (Győr-Sopron vm.) alsófokú szabadiskolában — az igazgató 1947. júniusi jelentése szerint — „a megnyitó előadás után egyfolytában minden este 2—3 óra megtartásával folyt a munka. Itt 17 állandó hallgató volt, akikhez hol többen, hol kevesebben csatlakoztak. A fiatalabbak jobban érdeklődtek, bár egy 42 éves bányász is végig kitartott, és örült tudása gyarapodásának. A hallgatók fele férfi, fele nők-lányok, a férfiak bánya- vagy földmunkások, a nők háztartásbeliek voltak. Iskolai képzettségük a népiskola VI. osztályán nem terjed túl, sőt az állandó hallgatókat épp az a célkitűzés vezette, hogy a népiskola IV. vagy V. osztályánál megszakadt tanulásukat kiegészítsék, gyarapítsák" - olvasható a jelentésben. Az igazgató úgy ítélte meg, hogy „a szabadiskolai munkát fokozott kedvvel, de egységes módon, az egész községre kiterjedően kell végezni, a községben működő szabadművelődési bizottság irányítása mellett, lehetőleg párton kívüli, csakis művelődési keretben". Kitartó munkával fokozni lehet a szabadiskolai oktatás etedményét és még szélesebb rétegekben átfoghatják a népet.

38 A derecskéi ügyvezető azt jelenti, hogy „az abnormális téli időjárás, a fűtőanyag hiánya miatt a szabadiskola munkáját csak nehezen tudta megkezdeni, hiszen az iskolák egy része is beszüntette előadásait a tüzelőanyag-hiány miatt. E nehéz helyzetben jött segítségünkre a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Paraszt Párt, meghívta iskolánkat saját helyiségébe. Ettől kezdve felváltva a két párt helyiségében tartottuk előadásainkat mindaddig, míg a tavaszi munkák nem gátolták azt." Az 56 órában megtartott előadások anyaga gazdasági és társadalmi volt. Minden előadást termékeny és meggyőző vita követett, melynek eredménye a gyakorlati életbe való átvitelben fog megmutatkozni. A gazdasági előadásokon kívül különösen az irodalom s ezek közül is a népi irodalom és írók iránt nyilvánult meg érdeklődés. A zenét a református kántortanító ismertette és oktatta. A beszélgetések alkalmával a mindennapi életben szükséges ismeretanyagról is szó esett. Csak férfiak vettek részt a tanfolyamon, egyes alkalommal olyanok is jelen voltak az előadáson, akik nem voltak tagjai az iskolának. „A hallgatók átlagos száma 50—60 volt. Az 56 órán összesen 3140 egyén vett részt." Tanítók, tanárok, a jegyző, gazdálkodók vállalták az előadásokat. A tapasztalatok alapján remélhető, hogy a tüzelőanyag hiányát kiküszöbölik és „az eredmény a felmerült érdeklődés és kívánalmak szerint 100%-kal jobb lesz". A közműveltség mellett különösen a gazdasági és kertészeti tárgyakra kell fektetni a hangsúlyt, továbbá a mindennapi életben kikerülhetetlen ismeretanyagra, „az állam és társadalommal szembeni kötelességtudat elmélyítésére, hogy az iskolából kikerültek e közösségnek ne csak hasznos, de vezető polgáraivá váljanak."

39 Az előadások, a tanfolyamok a legtöbb helyen igazodtak a helyi foglalkozási struktúrához, a helyi igényekhez. A hencidai szabadművelődési ügyvezető beszámol arról, hogy „a szabadiskola keretében megtartott 96 óraszámú gazdasági tanfolyam a korszerű mezőgazdálkodás valamennyi ágának ismeretanyagát közölte a hallgatósággal. Korszerű talajművelés, növénytermelés, állattenyésztés, üzemtan és gazdasági számvitel képezték a tananyag főbb csoportjait. Ez a nagy óraszám azért volt szükséges, mert kulturális fellendülésünk alapfeltétele gazdasági eletünk megerősítése. A mai súlyos gazdasági helyzetben, múlt gazdasági rendszerünk összeomlása után feltétlenül kívánatosnak tartottuk, hogy parasztságunk legelőször éppen a maga foglalkozási érdeklődéséhez fűződő ismeretanyagnak legyen öntudatosan birtokában."

40 Nem téveszthető szem elől, hogy az agrárforradalom következményeként sokan kezdték művelni a földet olyanok is, akiknek korábban nem volt módjában — föld hiányában — megismerni a gazdálkodásnak ezt a területét, és az ehhez szükséges ismereteket a szabad művelődés keretén belül sajátították el. Ezzel is összefügg ez a mindenütt jelentkező hatalmas érdeklődés, éppen a gazdasági előadások iránt. Sokkal érdekesebb és „szokatlanabb" társadalmi igény jelentkezését tükrözi a zalaegerszegi példa. A Zala megyei szabadművelődési felügyelő Zalaegerszegen képzőművészeti szabadiskolát kívánt indítani. Ennek célját abban jelölte meg, hogy „a munkás- és iparos osztály tagjait és gyermekeit, akik képzőművészeti adottsággal rendelkeznek, természetes környezetükben, képzett előadók és művészek bevonásával a képzőművészet elméleti és gyakorlati ágaiban kiművelje és foglalkoztassa". A Zalai Képzőművészeti Szabadiskola a megye népi tehetségeit kívánta felkarolni, hogy „munkáikban elsősorban a zalai népi művészet és ezen át az egyetemes sajátos magyar művészet minél teljesebben kibontakozhassak". A megyei kezdeményezésnek „nemcsak az a célja, hogy a népi tehetségeknek otthont és alkalmat adjon, hanem hogy sajátos, elsősorban helyi vonatkozású képzőművészeti adott-