Boreczky Beatrix: Az Újjáépítési Minisztérium működésének válogatott dokumentumai, 1945–1946 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 6. Budapest, 1987)
Bevezető
mányai elleni támadásra. A baloldali pártok erre a Baloldali Blokk megalakulásával válaszoltak. A Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Szakszervezeti Tanács részvételével megalakult a Baloldali Blokk, országos méretekben fellángoló tömegmegmozdulásokra támaszkodva, 1946. március 5-i nyilatkozatában éles harcot hirdetett a Független Kisgazdapárt jobbszárnyán gyülekező reakció ellen. Újból követelte a közigazgatás megtisztítását a jobboldali elemektől. A Baloldali Blokk követelte a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front államosítási programjának a megvalósítását, a nagyvállalatok állami kezelésbe vételét és a nagybankok feletti állami ellenőrzést. 150 A kormány és a Kisgazdapárt elfogadta a Baloldali Blokk követeléseit. Húsz kisgazda képviselőt kizártak a pártból. A Nemzetgyűlés megszavazta a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslatot, 151 amely lehetővé tette a baloldali pártok irányítása alatt működő végrehajtó hatalom intézkedéseinek törvényes védelmét. Ez — a kisgazdapárti többségű nemzetgyűléssel szemben — a baloldali irányítás alatt álló végrehajtó szervek erősítését jelentette. 152 1946 májusában államosították a szénbányákat. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges egyes rendelkezések tárgyában megjelent rendelet értelmében B-listázásokra került sor, amelyeket a miniszterelnökség, az illetékes miniszter és a Szakszervezeti Tanács által delegált egy-egy tagból álló bizottságok végeztek, s melynek keretében kb. 60 000 személyt bocsátottak el. 153 A Baloldali Blokk fellépése következtében a Független Kisgazdapárt jobbszárnya a koalíción kívül rekedt. A Független Kisgazdapárt május 20-i ülésén a megígért „arányosítás" végrehajtása érdekében az önkormányzati választások kiírásának a követelésével lépett fel. A Baloldali Blokk a követelés teljesítését a Független Kisgazdapárt saját jobboldala elleni még határozottabb fellépéshez kötötte. Ezúttal azonban a Kisgazdapárt nem volt hajlandó a koalíciós együttműködés helyreállítása érdekében kompromisszumra. Az infláció megszüntetése, a stabilizáció, a béketárgyalások megkezdése előtti hónapokban azonban már csak azért sem lehetett szó a koalíció felbomlásáról, mert a kormányzást ebben a helyzetben egyik párt sem vállalta volna egyedül. Ennek megfelelően a pártvezetők július 5-i találkozóján megállapodás született arról, hogy valamennyien fellépnek a soraikban meghúzódó reakciós erőkkel szemben. Megegyeztek egy évre szóló közös program kidolgozásában és az önkormányzati választások lebonyolításában, néhány kisgazdapárti rendőrtiszt kinevezésében, továbbá abban is, hogy a B-listázások során megüresedő polgármesteri és alispáni pozíciókat kisgazdapártiakkal töltenek be. A július 16-i pártközi tárgyalások megerősítették a pártvezetők július 5-i találkozóján kötött megállapodásokat. Ez megteremtette a stabilizáció lehetőségét. A stabilizáció a Magyar Kommunista Párt gazdasági elképzelései szerint történt, amit a Független Kisgazdapárt csak nehezen vett tudomásul. A kisgazdapárti szakemberek ugyanis a szanálást csak külföldi kölcsön igénybevételével tartották megoldhatónak, és XXX il