Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

XI. A KÖZLEKEDÉSI ÁGAK TERVSZERŰ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK MEGTEREMTÉSE

kb. 15 méteres szélességben a hajózó medret átdolgozás számára nyitva tartsa. Rendkívül megnehezítette az éjszakai hajózást az esti, valamint hajnali órákban fellépő' gyakori köd is, amelyet még súlyosbított az a körülmény is, hogy a biztonságos hajóutakat jelző ún. kitűző jelzőlámpák nagyon sok esetben nem égtek. Ezeknek a lámpáknak javarésze elavult petróleumlámpa, amelyeknek korszerű villanólámpákra való kicserélése a hajózás biztonsága, s az éjszakai hajózás lehetővé tétele céljából feltétlenül szükséges. HAJÓTÉR ÉS VONÓERŐ Mivel a csúcsforgalmi időkben támasztott szállítási feladat jóval meghaladta a hajózás teljesítőképességét, fő feladatunk az volt, hogy a rendelkezésünkre álló hajóparkot a legkörültekintőbb módon használjuk fel olyképpen, hogy a lehető legnagyobb teljesítményt érjünk el. Ennek érdekében a nagyobb berakási kapacitással (gépesített) berakó állomásokat lehetőleg a nagyobb horderejű uszályokkal láttuk el, hogy ezáltal a rakodóberendezések folyamatosabb munkáját biztosítsuk. A kisebb berakó állomásoknál, valamint a nyílt rakodóknál, ahol a berakás kizárólag kézi erővel történik és ahol kisebb mennyiségek voltak szállításra előirányozva, oda a megfelelő kisebb uszályokat irányítottuk. Az 1949. évi csúcsforgalom idején a forgalmi intézkedéseket nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy nem állt megfelelő számú motoros üzemű hajó rendelkezésre. Ennek következtében az uszályoknak egy része a csúcsforgalom idejében nem tudott egyhuzamban a berakó állomástól a rendeltetési állomásig eljutni, s így, különösen a nagytávolságú nemzetközi viszonylatokban előfordultak olyan esetek, hogy az említett körülményből kifolyólag a terhelt uszályok 4—5, sőt némelyik 8—9 napot is kénytelen volt várni a csatlakozó széntüzelésű hajóra. 1950. évben előreláthatólag rendelkezésre fognak állni az összes még üzemen kívül levő motoros üzemű hajók és így lehetővé válik, hogy különösen a csúcsforgalmi időszakban hosszabb távolságú nemzetközi távolságú nemzetközi viszonylatokban a motoros vontatóhajókat, a rövidebb távolságú viszonylatokban pedig a széntüzelésű vontatógőzösöket foglalkoztassunk. Ezen intézkedésekkel elérjük azt, hogy a forgalom lényegesen megrövidül, tehát az uszályforduló meggyorsul, mert elesnek a vonalon a széntüzelésű hajók által szükségessé vált szenelési, kazánfúvatási és mosási idők, ami az uszályfordulókat kb. 4—5 nappal fogja megrövidíteni. Áruszállító motoroshajóinkat, melyek előreláthatólag az 1950. évi csúcsforgalmi időszakban ugyancsak üzembe helyezhetők lesznek, úgy fogjuk beállítani, hogy azok megfelelő rakományt hosszú távra kapjanak és így ezekkel géperejükhöz mérten vontatásokat is fognak végezni. Az állandó jellegű és rövid viszonylatokban lebonyolódó szállítások, mint pl. a kendernél, ingaforgalomban bonyolítottuk le, olymódon, hogy az ily irányú szállítások biztosítására állandó vontatóhajót állítottunk be. Ezáltal nemcsak a szállítások