Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
X. A LÉGI KÖZLEKEDÉS MEGINDULÁSA
zésünkre az amerikai hadianyagból Párizsban vásárolt 14 db 400 Wattos rövidhullámú rádióadóból, melyek most vannak javítás és újjáépítés alatt. A hosszúhullámú adóberendezések kiírásánál a célszerűség és egyszerűség szempontjait tartottuk szem előtt, amennyiben az adók csak a reprádió hullámsávval (600—1200 m) és A x üzemre (modulálatlan telegráfia) készíttetnek, amelyet egyéb fontosabb, de kevésbé költséges műszaki követelményeket írtunk ki, mint pl. a távkapcsolás és távbillentyűzés lehetőségét. A versenytárgyalást feltétlenül zártkörűre kívánjuk kiírni a Közszállítási Szabályzat 15. §. 1. és 2. bekezdése alapján, az elbírálásunk szerint ajánlattételre felhívandó vállalatok egyrészt hazai gyártásban, másrészt külföldi összeköttetéseiknél fogva külföldi gyártású, de mindenképpen megbízható, a repülőüzem vitális fontosságának mindenben megfelelő adókat fognak tudni ajánlani. A beszerzés költségei előméret költségvetésünk szerint kb. 1 200 000 Ft-ot fognak kitenni, erre a hitel, a Repülőterek Újjáépítési Rovatán biztosítva van. Az ajánlattételre felszólítandó vállalatokat a Posta Rádió-műszaki osztályával egyetértésben választottuk ki. A felhívandók közül a Philips, a Standard, a Pulmen és a Magyar-Marconi hazai gyártású adókat, azonkívül a Philips eredeti hollandi gyártású, a Magyar-Marconi angol gyártású, az Aeronautica pedig valószínűleg svájci és francia gyártmányú adókat fog ajánlani. Megjegyezzük, hogy — mint a hívásban is kihangsúlyoztuk, a hazai gyártás az ajánlatok elbírálásánál nagy súllyal esik latba. Koós Imre Fogalmazvány. - UMKL Közi. M. III. 1949-22243. A posta rádió-műszaki szakemberei 1946. őszén kiépítették a legfontosabb repülőterek rövidhullámú rádióhálózatát, (ld. a 158. sz. dok.) és 1946. október 15-én megindultak az első járatok. A minisztérium Légiközlekedési Főosztálya már ekkor is tisztában volt azzal, hogy a korszerű repülés követelményeinek jobban megfelelne egy az iránymérést lehetővé tevő középhullámú, vagy a vakrepülést is biztosító hosszúhullámú rendszer. A főosztály vezetői, Sinigla Károly, majd Koós Imre tárgyalásokat kezdtek a MASZO VLET Igazgatóságával, rámutatva, hogy korszerűbb rádióhálózat felszerelése esetén nagyrészt kiküszöbölhetők lennének az időjárási nehézségek miatt télen addig oly gyakori járatelmaradások és sürgették e munkák megkezdéséhez a hozzájárulásukat. A megállapodás 1947. áprilisára megszületett, így a minisztérium az itt közölt előterjesztéssel versenytárgyalást írhatott ki hazai gyárak számára. Hat vállalat kapott pályázati felhívást rádióadóállomások szállítására: Aeronautica, FULMEN Rádió- és Villamossági Rt, Magyar Marconi Rt, Magyar Philips Művek Rt, Standard Villamossági Rt és a Telefunken Service A.K.I.R.T. Rádióés Erősítő Gyár. A pályázat eredményeként a Philips Rt. repülőtéri adók gyártására kapott megbízást, a FULMEN pedig 8 db 500 W-os adóállomás elkészítésére kapott megrendelést, amelyeket 1948. júniusáig leszállított. A három éves terv keretében, 1948-ban először Budaőrsön építette ki a minisztérium és a Közforgalmi Repülőterek Igazgatósága a MASZO VLET számára az első iránymérő állomást, majd még abban az évben Szombathelyen is elkészült a „gonio" ( UMKL Közi. M. III. 1948 — 81809, 83635. és 85462.).
