Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

IX. A HAJÓZÁS HELYREÁLLÍTÁSA

A hajópark hazahozatalánál elsősorban az üzemképes és sekély merülésű géphajók jönnek számításba, amelyek az üzemképtelen, illetőleg mély merülésű géphajókat és az uszályhajókat több fordulóval fogják Budapestre vontatni. Tekintettel a jelenlegi alacsony vízállásra, valamint a gázló és egyéb akadályozó körülményekre, előreláthatólag 4—5 fordulót kell a hajóknak végezni. Számításba véve az előrehaladott idényben előforduló ködöt, alacsony vízállást és a rövid nappali időt, a hajópark teljes hazahozatala kb. 7—8 hetet fog igénybevenni. A hazahozatalhoz szükséges üzemanyag (fűtő- és kenőanyag) kérdését egyrészt vonattal Passauba irányított szén és gázolaj szállítmánnyal, másrészt hajóval Wienbe küldendő uszályba — MESZHART 454 jelű — rakott üzemanyag készlettel tervezem megoldani. A hajók hazahozatalának technikai keresztülvitele érdekében Wienben forgalmi kirendeltséget létesítek. Számolva azokkal az előre nem látott akadályokkal, amelyek a kiküldendő személyzetnek, valamint a szükséges üzemanyag utánpótlás szállításának, a különféle megszállási övezetek átlépéséből eredhetnek, tisztelettel felkérem Ellentengernagy Urat, hogy e nagy horderejű vállalkozás zökkenésmentes lebonyolítását az eddig is közismert jóakaratával és céltudatos intézkedésével támogatni méltóztassék. A kiküldendő személyek jegyzékét,

2 valamint az amerikai zónában lévő nagyar hajók lajstromát

3 ide mellékelten tisztelettel megküldöm Ellentengernagy Úrnak. dr. Vágó Lukács Fogalmazvány. - UMKL Közi. M. II. 1946-64993. 1946. november 11-én az amerikai kormány bejelentette, majd néhány nappál később Schoenfeld követ útján Nagy Ferenc miniszterelnökkel is közölte, hogy eleget téve a magyar kormány többszöri kérésének, visszaszolgáltatja a Németország amerikai megszállási övezetében a katonai hatóságok őrizetében tartott magyar kereskedelmi hajókat. (Sz. N. 1946. XI. 12. és 15.). A hajókat a magyar kormánybizottság november 30-ig átvette a Felső-Dunán. Visszahozataluk azonban váratlan nehézségekbe ütközött, mert a hazafelé tartó hajókaravánt az MFTR régi tartozása miatt a Rotschild bankház keresetére a linzi bíróság 1946. december 16-án zár alá helyezte. 17 egységnek azonban sikerült haza szöknie. Az amerikai kormány közbenjárására a zárolást 11 hajó kivételével feloldották. Az utóbbiak 1947. május 6-án ugyancsak szökve értek haza. (Sz. N. 1946. XI. 30., XII. 18-19., 1947. V.7.). 1 Dr. Vághó Ferencet Trajnin ellentengernagy 1948. november 18-án kérette magához és kért tájékoztatást az ügyben. 2 A jegyzék nincs mellékelve, de ismeretes, hogy a minisztérium dr. Vághó Ferenc mellett Ferdinánd László miniszteri főmérnököt küldte ki, míg az MFTR képviselőjeként Lakos Pál vezérigazgató, Roediger-Schluga Miklós igazgató és dr. Gosztonyi Ervin igazgatóhelyettes kiküldetéséhezjárult hozzá a MT. (UMKL Közi. M. II. 1946-64421.). 3 A lajstrom nincs mellékelve, de hiteles kimutatásokból ismert, hogy az alábbi hajóparkról volt szó: 17 db utasszállító motorhajó (7440 LE, 11129 utas befogadóképesség), 17 db vontatógőzhajó (7940 LE), 7 db vontató motorhajó (6340 LE) 7 db áruszállító motorhajó (4440 LE, 4779 t hordképesség), 3 db Duna-tengerjáró hajó (1520 LE, 2347,8 t), 106 db uszály (64394,8 t), 11 db tartányuszály (7398 t), 2 db úszódaru (74 LE) és 15 db kikötői állójahó. A 185 db hajó összesen tehát 27754 LE összteljesítményt, 78920,2 t hordképességet képviselt, illetve 11129 utas befogadására volt képes. (UMKL Közi. M. II. Jel. felj. 1946/sz.n.). 41 561