Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

VII. A KÖZÚTI HÁLÓZAT HELYREÁLLÍTÁSA

csak globális adatokat adott. Egy-két vállalat azonban részletes adatokat is közölt. Ezekből az adatokból látható, hogy a hiteligény 1/3-a arra van hivatva, hogy kitisztítsa a mai helyzetet, kb. 2/3-a pedig, hogy átsegítse a kőbányaipart a termelés megindításáig. Múlt év augusztusában ültünk össze utoljára. Akkor kijelentették, hogy a kőbányaipar nem tarthat a termelési hitelre igényt, mert úgyis közszállításokban résztvesz. Most viszont az a helyzet, hogy nem termelésre igényli az ipar ezt a hitelt, hanem arra, hogy a téli szünet alatt az üzemek gépeiket és az egész üzemet rendbe hozassák, feltárási és bányatisztogatási munkákat végezzenek, hogy fel tudjanak készülni a tavaszi idényre, a rendelésekre. Most tehát hitelkérelmünk nem oda irányul, hogy közszállítási folyamatot támasszunk vele alá, hanem azt a lehetőséget kérjük, hogy a kőbányaüzemek anyagi helyzetüket tisztázni tudják és át tudják vészelni ezt a téli időszakot. Olyan költségre volna tehát szükség, amely a termelés előkészítésére szolgál. Ezt az elgondolást több minisztériumban és egyéb hatóságoknál előadtam. Nemet sehol sem mondtak, hanem inkább azt, hogy ezt az általános problémát nem vállalatonként, hanem az egész iparra kellene megoldani. Az összeg amire szükség volna, kb. 2 millió forint. A magánipar részére 1 925 000,— forint, 4 000 000 forint vármegyei kőbányák részére, s ehhez jönnek egyéb minisztériumok és a MÁV kezében levő kőbányák. Nagyon kéri a tisztelt értekezletet és a megjelent urakat, hogy akinek a szava a tárgyban döntő fontosságú, támogassa a kőbányaipart célja elérésében, minthogy a pénzügyi kérdés legégetőbb probléma, mert a kőbányák az újjáépítésben a nekik szánt feladatot csak annak segítségével tudják megoldani. Egyéb részletkérdésre áttérve, ami a kőbánya munkásainak a közellátását illeti, különösebb panaszra nincs okunk, viszont a munkásság jól tudja, hogy vannak plusz cikkek és kérdésünk oda irányul, hogy ezekből ők is részesüljenek. A létszám aránylag kevés: 2600 fő. Kérik, hogy a közellátási c) osztályból soroltassanak egy alacsonyabb osztályba. További kérés az, hogy a kőbányaüzemek — melyek a robbanószerek fogyasztásának csak mintegy 8%-t képviseli — is szintén kaphassanak paxitot, a drága és kevésbé alkalmas tri robbanószer helyett. Kéri továbbá az illetékes tényezőket, hogy tartsák szem előtt a kőbányaüzemeknek a vasúti kocsikkal való rendszeres ellátásának kérdését is, hogy tavasztól őszig egyenletesen kapják a vagonokat és hogy a közutazásnál előálló különböző szemnagyságú anyag a termelés arányában hivassék le. A fő kérdés amelynek megoldását kéri az értekezlettől, hogy támogassák a kőbányaiparnak a téli időszakra való mielőbbi finanszírozását. Jakab J. min. o. tan. elnök: Megköszöni Tószeghy vezérigazgató úr beszámolóját és felkéri Lehotzky min. o. tan. urat a Közlekedésügyi Minisztériumból — felszólalásra. Lehotzky: 1945. évben a kőszállítás majdnem a nullával volt egyenlő. 1946. évben már sikerült 32 ezer vagonra emelni. A szállítás nagy része az egyes megyei útalapok bevételeire vannak alapítva, a törvényhatósági utakra való szállításnak ez volt a leg33* 435