Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

VII. A KÖZÚTI HÁLÓZAT HELYREÁLLÍTÁSA

tegye meg előterjesztését mindarra vonatkozóan, ami szükséges ahhoz, hogy kőtermelés fennálljon, fokozódjék és az újjáépítés hasznos tényezője legyen és ezután az érdekelt tárcák képviselői nyilatkozzanak és terjesszék elő adataikat a kő szükségletet illetően, valamint minden olyan tényezőre vonatkozóan, ami szükséges ahhoz, hogy a kőbányaipar gazdasági életben komoly tényező lehessen és a termelésben fennakadás ne legyen. Az értekezlet fontosságát azzal domborítjuk ki, hogy a közlekedési hálózatunk teljesítőképessége és ezen keresztül az egész gazdasági életünk léte a fenntartási kőanyag biztosításának függvénye, miért is kérjük az értekezletet, az ügy fontosságára tekintettel mindre kiterjedő határozatot hozni szíveskedjék. Felkéri Tószeghy Richárd urat, a GYOSZ kőbányaszakosztályának elnökét, hogy tegye meg előterjesztését a kőbányaipar termelés lehetőségeinek előfeltételeiről. Tószeghy: bizonyos időközökben mindig összeültünk, hogy a fontos teendőket és problémákat megbeszéljük. Legutóbb múlt év augusztusában. Ha most visszatekintünk arra, hogy ezek az értekezletek milyen eredménnyel jártak, sajnos azt látjuk, hogy bár voltak látszólagos eredmények, azok mégsem kielégítőek. Pedig a vállalatok és a munkások minden erőfeszítést megtettek. Sok támogatást lehet elkönyvelni a hatóságok részéről, mégis csak oly mérvű teljesítmény mutatkozik, hogy 55%-os munkáslétszámmal 17%-os termelést produkáltunk. Ennek az irrationális munkának most a téli holt idényben mutatkoznak a következményei. 1945. évben a háború pusztításait kellett rendbehozni. Ezen túljutottunk, az 1946. évben már termeltünk és ha nem is abban a mérvben, amit kilátásba helyeztünk. A három éves terv keretében pedig nemsokára nagyon nagy erőfeszítést követelnek tőlünk, amelyeknek a vállalatok szeretnének megfelelni. Tehát a probléma abban csúcsosodik ki, hogy ne álljon olyan akadály az utunkba, amely jószándékunk keresztülvitelét meggátolja. Mint már több ízben rámutattam, a termelés alapvető problémája a munkáskérdés. Mivel sok olyan munkás dolgozik nálunk, akik hol a mezőgazdaságban, hol az iparban vállalnak munkát. Feladatunk, hogy az iparból egyenkint elszivárgóit egyéneket a mezőgazdaságtól újból visszahódítsuk a kőbányák számára. Múlt év augusztusáig óriási inflációban éltünk, de nagy erőfeszítéssel sikerült megteremteni a stabilizációt, külföldi kölcsön segítsége nélkül, viszont látni olyan jelenségeket, hogy mikor az országot a háború elpusztította és az épületekben óriási károk vannak, ezeknek helyreállítása, a téglagyárak kényszerszünete folytán nem vihető végre. A kőbányaipar anyagi eszközök híján ott tart, hogy ha most nem jön gyors segítség, akkor a teljes csőd előtt áll. Nincs olyan kőbányaüzem, amelynek ne volnának nagy adósságai. Azok a vállalatok, amelyek régen remekül dolgoztak és fizették a munkásokat, most ott tartanak, hogy nem tudják munkásaikat pontosan fizetni, sem nem ellátni. Továbbá tartozásban vannak adókért, OTI-nek stb. A helyzetre vonatkozólag összegyűjtötte a kőbányaipar számszerű adatait. A legtöbb vállalat