Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

VII. A KÖZÚTI HÁLÓZAT HELYREÁLLÍTÁSA

és közutak helyreállítására, azok javítására, újjáépítésére és karbantartására kellett irányuljon. így már az 1945. évben felmerült a szükségessége annak, hogy tárcánk a kőbányaipart talpraállítsa és a kőtermelést megindítsa. Sajnos az 1945. év e tekintetben sok eredményt nem tudott felmutatni, ennek oka a háború okozta ezernyi nehézségben keresendő. Eredményként könyvelhetjük azonban el az 1945. év tevékenységét azért, mert előkészítette mindazt, amit az 1946. év folyamán a kőtermelés terén az újjáépítés érdekében elértünk. Az 1946. év folyamán tárcánk, a Közlekedésügyi Minisztériummal, a Közellátásügyi, Pénzügy, Újjáépítési minisztériumok, valamint a MÁV Igazgatóság közreműködésével a GYOSZ kőbányaszakosztályának a MÉMOSZ-nak bevonásával a kőtermelés fokozása és a nem működő kőbányák üzembe helyezése érdekében sorozatos tárcaközi értekezletet tartott. A tárcaközi értekezletek egyöntetűen megállapították, hogy a háború okozta rendkívüli súlyos, a múlt esztendőben fennállott helyzetben a közutak és vasutak kőanyagszükségletét távolról sem tudják fedezni, mert a kőbányák termelőképessége — ha működésüket és újjáépítésüket részben is biztosítani tudjuk — a békebelinek csak 50%-a lesz. Ezért ha közúti és vasúti hálózatunkat meg akarjuk menteni és a további leromlást megakadályozni, s ezzel az ország vérkeringésének megbénulását el akarjuk kerülni, úgy kőbányáink termelőképességét a lehetőség szerint fokozni és minden rendelkezésre álló eszközzel biztosítani kell. Az értekezletek megállapították, hogy a kőtermelésben résztvevő üzemek elsőrendű újjáépítési üzemek és kőbányászaink a szénbányászokkal egy tekintet alá esnek. Ilyen körülmények között, valamint a Közlekedésügyi Miniszter Úrnak több ízben kifejtett segítsége és támogatása mellett megkezdtük a kőbányaipar újjáépítését és a termelést. Az 1946. év folyamán tárgyalást folytattunk az újjáépítési miniszter úrral és a kőbányák munkáslétszámát biztosítottuk vagy legalább is a mutatkozó hiányokat enyhítettük, a munkások ellátására szükséges élelmiszereket, textilárut, bakancsot a Közellátásügyi Minisztériummal egyetértésben a lehetőségekhez mérten igyekeztünk biztosítani, a szükséges üzemi és kenőanyagokat (szén, koksz, faszén, fa, gázolaj, benzin, petróleum, kenőolaj, robbanószer, gyutacs, gyújtózsinór, egyéb ásványolajok stb.) kiutalását tárcánk a legnagyobb jóindulattal kezelte és intézte el, a szűkös keretek között felszerelések pótlásáról, azok kiegészítéséről is gondoskodtunk, a MÁV Igazgatósággal karöltve dolgoztunk a kőbányák üzemeinek folytatásához szükséges igényelt vasúti kocsik kiállításáról, rendelkezésre bocsájtásáról, 1946. év elején az államépítészeti hivatalok kiskő és kavicsbányáinak üzemi anyagellátásának biztosítása céljából tárcánk egységesen gondoskodni igyekezett. Ezek után eljutottunk az 1947. évhez, amikor célunk az újjáépítés érdekében a kőtermelés minél nagyobb mérvű fokozása és a kőbányáknak a gazdasági életbe, valamint a stabilizáció fenntartásához fűződő érdekek megóvása érdekében is a minél nagyobb mérvű bevonása. E cél elérése érdekében kérjük fel a kőbányaipart, hogy