Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

csak 42 millió Fr-ot irányzott elő — ennyi jutott — mégpedig a bekötőutakhoz hasonlóan a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló beruházások között. Kisvasút építésére vonatkozó igényekkel országszerte tömegesen jelentkeztek, mivel a gazdák számára létkérdés volt az olcsó szállítás megteremtése (ld. a 85/A. sz. dok.). Az igények kielégítésének azonban gátat szabott a pénz- és építési anyag hiánya (ld. a 85/B. sz. dok.). A GVI működése első hónapjaiban összeírta az ország területén engedélyezett gazdasági vasutakat. 1948 márciusára kialakult az országos kép: üzemképes volt 64 vonal (924,7 km) még nem helyeztek üzembe 161 javításra váró vonalat (1427,3 km), lebontottak viszont 26 vonalat (118,6 km). A vasanyagok eltulajdonítását meggátolandó az 1947. december 5-én kiadott 14910/1947. Korm. sz. rend. zárolta a kisvasutak anyagát, és megkezdhették a leltározás munkáját. 1948 áprilisára elkészült a gördülőanyag rovancsolása is. A földművesszövetkezetek gazdasági vasutai birtokában 2243 járművet találtak (üzemképes 514, javítható 1036, roncs 693 db). A vontatójárművek közül csupám 8 mozdony és 6 motorvonat volt működőképes, helyreállítható 15 gőzös, illetve 6 motoros, roncsnak minősült 1 — 1 mozdonyilletve motorvonat. Ezen kívül a cukorgyáraknál 2200, az iparvállalatoknál 2500 kocsit írtak össze. A gazdasági vasutak hároméves tervének végrehajtását az előirányított hitelek 40—70%-os kiutalása akadályozta. így az első évben tervbe vett 12 új vonal (151,6 km) építését és 8 vonal (205 km) helyreállítását csak késedelmesen végezhették. Nagy gondot jelentett a 180 helyen tárolt kb. 2400 kocsi megjavítása. Emiatt a GVI 1948. áprilisában mozgó műhely felállítására kért és kapott engedélyt.

69 A szakmunkások így az összegyűjtött sérült mozdonyokat hatékonyabban javíthatták. Zavarokat okozott a GVI működésében, hogy az egész országra kiterjedő vasúthelyreállítási munkákat a vármegyék útján kiutalt hitelekből igen nehézkesen fedezték, ami — a 87/A. sz. dok.-ban leírt egyéb okokkal együtt — jelentős tervlemaradásokat eredményezett. A minisztérium előterjesztésére ezért a GF határozatot hozott a keskeny nyomtávú vasutak államosításáról és a GVI újjászervezéséről, így 1949. januárjában két rendelet született. A 13390/1948. Korm. sz. rend. (ld. a 88. sz. dok.) államosította a már addig is közforgalmú kisvasutakat, a 450/1949. Korm. sz. rend. pedig (ld. a 89. sz. dok.) a sajáthasználatú mezőgazdasági vasutakat vette állami tulajdonba. Ezen rendeletekkel egyrészt teljessé vált az ország első, másod- és harmadrendű vasutai magántulajdon jellegének felszámolása, másrészt — az erdei és ipari vasutak kivételével — valamennyi vasút „gazdája" a Közlekedésügyi Minisztérium lett. Szoros összefüggésben a két rendelettel az ország területén levő gazdasági vasutakból — Székesfehérvár, Szolnok, Szerencs, Kaposvár, Mezőhegyes, Gyula székhellyel — hét nemzeti vállalatot alapított a kormány (ld. 90. sz. dok.), melyek a kisvasutak üzemvitelét, fenntartását és kezelését látták el országosan egységes szempontok szerint. A vállalatok kezelésébe 34, már helyreállított vonal (557,2 km),