Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN

59/E Budapest, 1947. július 9. A MÁV BUDAPESTI MŰVEZETŐI KARA A MŰSZAKI PÓTLÉK FIZETÉSÉNEK KITERJESZTÉSÉT KÉRI A KÖZLEKEDÉSÜGYI MINISZTERTŐL Az Államvasutak műhelyi szolgálatában hivatalosan két műszaki vezetői munkakör van rendszeresítve: a mérnöki és a művezetői. Mérnöki munkakör a nagy elméleti tudást kívánó tervezési munkát, a magasabb műszaki irányítást és a szervezést van hívatva ellátni, míg a művezetői munka végrehajtó szolgálatban a nagy gyakorlati tudást igénylő közvetlen műszaki vezetést szolgálja. Műszaki feladatok elvégzésénél a két munkának szoros együttműködéssel ki kell egészíteni egymást, mert csakis így válik lehetővé az intézet és a dolgozók egyetemes érdekeinek megfelelő szűszaki munka. Értékelésben és megbecsülésben egymástól szétválasztani az elméleti és gyakorlati tudást nem lehet, de nem is szabad. Másodízben történik meg, hogy a műszaki vezetők részére rendszeresített műszaki pótlékot a művezetőkre nem vonatkoztatják.

1 Ez a mellőzés részünkre nemcsak anyagi hátrányt, de súlyos erkölcsi megbántást is jelent, mert ebből és ehhez hasonló tényekből a gyakorlati tudás oly nagyfokú leértékelését látjuk, amelyet mint öntudatos gyakorlati képzettségű műszaki vezetők nem nézhetünk el. Az első mellőzést 1945-ben Miniszter Urunk sürgős intézkedésére orvosolták olyképpen, hogy a műszaki pótlék helyett (melyből hivatalos helyről nyert közlés szerint tévedésből maradtunk ki) felelősségi pótlék címen juttattak anyagi segítséget részünkre. Bár ez a megoldás elvi okokból csak részben elégítette ki a művezetői kart, köszönettel fogadtuk, egyrészt azért, mert nem akartunk vezetőinknek a vasútújjáépítés legnehezebb idejében elvi kérdések miatt nehézséget okozni, másrészt pedig mert Kökény miniszteri osztálytanácsos Úr révén értesültünk, hogy Miniszter Urunk intézkedett aziránt, hogy jövőben a művezetői kar is részesüljön a műszaki pótlékban. Sajnos most ismét megfeledkeztek arról a karról, amelynek odaadó lelkes szolgálata és irányító munkája nélkül sem újjáépítés, sem többtermelés nem lehetséges. Miniszter Urunk! A művezetői munkakör helyes ellátása mindenkor nagy feladat volt, talpig egész embert, nagy szakmai gyakorlatot, kiváló szakmai tudást és nagy-nagy élettapasztalatot kívánt. Ez az oka, hogy a csak iskolai képesítéssel bíró felsőipariskolások a művezetői munkakörben csak elvétve válnak be. Különösen nehéz a munkánk most, amikor az ország műhelyeinek nagy része romokban van, amikor a termelési eszközökből és anyagokból csak korlátolt mennyiség áll rendelkezésünkre és emiatt a termelési viszonyok előnytelenül változtak, de megnehezíti munkánkat a beosztottjaink helyzete és magatartása is. A fizikai munkás a nélkülözést nehezen bírja ki.