Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

A KKM és a MÁV Igazgatóság ugyan olyan fontosnak tartotta a forgalmi és kereskedelmi szolgálat pontos utasításszerű ellátását, mint a megrongált vasútvonalak és gördülőanyagok helyreállítását. Mindkét eszközt felhasználták a vasutak teljesítőképességének növelése érdekében. A vasutas verseny Országos Bizottsága 1945. augusztus 1-vel versenyt indított a forgalmi és kereskedelmi szolgálati helyek között a legbiztonságosabb, gyorsabb forgalom biztosítása érdekében (ld. a 44/A—B. sz. dok.). Az újjáépítés sikere nagy mértékben függött attól is, hogy az áldozatkész munkát végző, erejüket nem kímélő MÁV alkalmazottak és családtagjaik mentesüljenek a mindennapi megélhetés nyomasztó gondjai alól. A miniszter tudta, hogy a munkafegyelem javításának előfeltétele a fizetések és az ellátás rendezése (ld. a 28. sz. dok.). A KKM javaslatára az alacsony MÁV illetményeket és nyugdíjakata 2500/1945. ME sz. rend. április 1-i hatállyal jelentősen felemelte. Az élelmezési és ruhabeszerzési gondok csökkentése érdekében megalakult júniusban a Vasutas Konzum szövetkezet, melynek üzleteiben a vasutasok hozzájuthattak az oly nehezen beszerezhető létszükségleti cikkekhez (ld. a 31. sz. dok.). A MÁV Igazgatóság utasítást kapott, hogy a munkás és egészségvédelmi szempontokat vegye figyelembe az újjáépítés során és a személyzet kapjon komfortosan épített és felszerelt, tartott öltöző- és étkezőhelyiségeket, laktanyákat (ld. a 40. sz. dok). A MÁV 1945—1946 során hozott demokratikus és szociálpolitikai intézkedéseiről teljes áttekintést nyújt a 62. sz. dok. Bizonyítja, milyen sokat tett ebben az időben az Államvasutak alkalmazottai jólétéért. A MÁV alkalmazottai minden szolgálati helyen derekasan helyt álltak az újjáépítésben. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó vasutasokat az Országos Versenybizottság rangsorolása és javaslata alapján a KKM a pótlékokon kívül is jutalmazta: több száz alkalmazottat soron kívül előléptetésben részesítettek, több mint két ezer vasutas kapott kitüntetést és pénzjutalmat (ld. a 48/A—D. sz. dok.). 1945 nagy fontosságú vasútpolitikai eseménye volt két nagyobb önálló üzemvitelű magánvasút, az AEGV és a SZCSV soronkívüli állami megváltása és a MÁV-ba való beolvasztása (ld. 47/A—C. és 49/A—C. sz. dok.). A két vasút viszonylag csekély kárt szenvedett a háborúban (ld. a 15. sz. dok.). A magánvasutak mégis nehéz anyagi helyzetbe kerültek 1945-ben, mert forgalmi bevételeik gördülőanyag- és szénhiány miatt nagyon megcsappantak és sem az üzemi költségek fedezésére, sem az alkalmazottak fizetésére nem volt pénzük (ld. a 49/A—C. sz. dok.). A 4780/1945. sz. rend. (MK 77.) 1945. június 15-én jelent meg és lehetővé tette, hogy az állam az engedélyokiratokban meghatározott háramlási idő (általában és legfeljebb 90 év) lejárta előtt megválthassa a közforgalmi vasutakat. A kormány célja az volt, hogy a nem állami kezelésben levő és az ország gazdasági életében számottevő vasutakat állami kézbe vegye részben megváltás, részben a részvénytöbbség megszerzése útján. Az SZCSV vonalait, gördülőanyagot és személyzetét 1945. november 15-vel (ld. a 47/A—-B. sz. dok.), az AEGV-t pedig december 1-i hatállyal vették állami tulajdonba (ld. a 49/A—C. sz. dok.), és olvasztották be a MÁV hálózatába. Egyúttal az állam részvénytöbbséget szerzett a Bodrogközi Gazdasági Vasútnál, a Nyíregy-