Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN
a) A vasúti üzemben foglalkoztatott személyzet többmint százféle speciális szakismeretet igénylő munkakörben működik. Az egy-egy munkakörökben foglalkoztatottat más munkakörbe legtöbb esetben még átképzés útján is alig lehet áthelyezni. (Pl. jegyvizsgáló kalauzt nem igen lehet művezetővé átminősíteni, forgalmi tisztet pályamesterré, raktárnokot mozdonyvezetővé és viszont stb.) A létszámrendezésnél elsősorban arra kell törekednünk, hogy minden munkakört megfelelő számú jól kiképzett és gyakorlattal rendelkező személyzettel lássunk el és nem szabad az egész státusra egyformán érvényes általános szabályok szerinti csökkentést, vagy szaporítást előírni és végrehajtani. Óvakodnunk kell különösen attól, hogy a képzett és tapasztalt személyzet nagymértékű kiválásával oktatók hiányában a kezdők kiképzése és gyakorlatszerzése csorbát szenvedjen. b) A létszám megállapításnál az államvasutak mielőbbi újjáépítéséhez fűződő közérdekeket, ha átmenetileg is, de feltétlenül számba kell venni. c) A személyzet szociális elveknek megfelelő foglalkoztatására is tekintettel kell lennünk. . 1 d) A gazdasági élet megélénkülésével párhuzamosan várható forgalomemelkedés létszámszükségletét biztosítani kell. Az első világháború után a területveszteség és ezzel a létszámtúltengés is hasonlíthatatlanul nyomasztóbb volt. Az akkor végrehajtott létszámcsökkentés a MÁV akkori igazgatóságának ellenkező véleménye dacára, a felvételek közel évtizedes szüneteltetése személyzeti helyzetünkben olyan visszás állapotot teremtett (egész korosztályok hiánya), hogy az idősebbek kiválása után nem voltak elegendő számmal megfelelő tapasztalattal és gyakorlattal rendelkező olyan alkalmazottaink, akik a vezető állások betöltésére, a fiatalabbak eredményes továbbképzésére alkalmasak lettek volna. Ez természetesen a személyzet, illetve a szolgálat általános színvonalának visszaeséséhez vezetett, ami különösen a forgalom nagymértékű fellendülése, tehát a szolgálattal járó feladatok szaporodása és bonyolultabbá válása idején éreztette erőteljesen hatását. Ekkor már késő volt új felvétel útján megfelelően képzett személyzetet előteremteni, egyrészt a hosszú gyakorlati kiképzési idő miatt, másrészt pedig azért, mert a fiatalság java a gazdasági élet fellendülésekor jövedelmezőbb és könynyebb elhelyezkedést talált és így nem szívesen vállalta a nehéz és fáradságos vasutas hivatást. Itt találjuk meg az okát annak a súlyos hiánynak is, amely műszaki személyzetünknél még ma is igen hátrányosan érezteti hatását. Az annak idején tett, elhibázott intézkedéseknek még ma is jelentkező káros következményeiből végre le kell vonnunk a tanulságot, ami minden szaktudást igénylő, de különösképpen a vezető állások betöltésére vonatkozólag már nem előszűr bebizonyosodott. Az ilyen vezető állások jó ellátása a szaktudáson kívül még megfelelő gyakorlatot, tapasztalatokat és széleskörű áttekintést igényel. Mindezeket pedig csak megfelelő kiképzés és alantasabb beosztások alapos gyakorlata árán lehet megszerezni, semmi esetre sem magában a vezető állásban. Ezek figyelembevételébel a szakszerű igazgatás biztosításául elengedhetetlen, hogy a vezető állások betöltése külső vagy belső befolyás kizárásával a szolgálat jó ellátásáért felelős
