Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)
III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN
túlságosan központosítva vannak még az aránylag igen csekély jelentőségű ügyekben is. 15 Ezért javasoljuk a minisztériumi vasúti osztályokban összpontosított felügyeleti hatáskörnek az igazgatóságra való átruházását úgy az igazgatási, mint az üzemfelügyeleti, díjszabási és minden egyéb olyan kérdésben, amelyben estleg az Államvasutak és magánfelek között közigazgatási döntésre nincs szükség. Eszerint a javaslatunk szerint az Államvasutak Igazgatósága a közlekedésügyi minisztérium egyik osztályaként végezné működését, csak egyes közigazgatási vitás kérdések eldöntésére kellene külön kisebb méretű vasúti osztályt felállítani. A minisztérium és az Államvasutak igazgatóságának egyesítését a múltban különösen a magánvasutak nagyobb száma akadályozta. Ma a magánvasutak legnagyobb része az államvasutak üzemkezelésében van, vagy pedig megváltás útján az állam tulajdonába jutott. Ma tehát ez a fő akadály megszűnőben van és az államosítások végrehajtása folytán ki is küszöbölődik. Az átszervezéssel kapcsolatban azonban az üzletvezetőségek és külszolgálati főnökségek hatáskörét bővíteni kellene, ami nagy számú ügynek kevesebb hivatali fórum által gyorsabban történő elintézését eredményezné. 15 Ezzel kapcsolatban az Igazgatóság Leszámoló Hivatalának és Központi Számfejtő Hivatalának felduzzadt létszámát munkakörük nagy részének az üzletvezetőségekre való áthárításával kívánja csökkenteni. Ugyancsak régi törekvés az üzletvezetőségek számának indokolt apasztása. Ennek legnagyobb akadálya volt az, hogy a vidéki üzletvezetőségek székhelyei, ezek a nagyobb vidéki városok tiltakoztak az üzletvezetőségek megszüntetése ellen. Ezt az apasztást azonban vasútközlekedésünk és a vasút pénzügyi egyensúlyának helyreállításához fűződő magasabb szempontok miatt végre kellene hajtani. Ezzel a nagyobb méretű átszervezéssel kapcsolatban természetesen úgy az igazgatási főosztályok, valamint az üzletvezetőségek osztályainak keretén belül olyan kisebb szervezeti változtatásokat tervezünk végrehajtani, amelyek végeredményben szintén a gyorsabb, kevesebb személyzettel járó ügyvitel egyszerűsítését szolgálják. AZ ÁLLAMVASUTAK SZEMÉLYZETI LÉTSZÁMA A létszámot szembeállítva a vonalhálózat kisebbedésével és a forgalom példátlan csökkenésével, elvben valóban indokoltnak látszik egy erőteljes létszámcsökkentés keresztülvitele. A kolozsvári üzletvezetőség vonalhálózatunkból teljesen kivált, a debreceni, miskolci és szegedi üzletvezetőség vonalhálózata lényegesen kisebb lett, a többi üzletvezetőség forgalmi teljesítményei pedig igen kicsinyre zsugorodtak. Indokolt tehát, sőt kényszerítően szükséges szembenézni a felvetett kérdéssel: kell-e ekkora személyzet, mennyi a fölösleg, hol helyezzük azt el és általában milyen személyzeti politikát folytassunk. Ha csupán azt az egyszerű igazságot tartanánk szemelőtt, hogy kevesebb munkát kisebb személyzettel kell ellátni, úgy a megoldás végtelenül könnyű és egyszerű volna. A kérdés vizsgálatánál azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni az alábbi döntő szempontokat:
