Pálmány Béla: Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 5. Budapest, 1981)

III.AVASUTAK A STABILIZÁCIÓ IDEJÉN

4. A roncs járóműveket selejtezzük, hogy azok anyagát és a még javítható alkatrészeit más járóművekhez felhasználhassuk. A gazdaságos pályafenntartási munkáltatás feltétele a megfelelő' felszerelés alkalmazása. Ezért javasoljuk: a pályafenntartási szerszámok korszerűsítését és minél több kéziszerszámgépekkel való helyettesítését. Az anyag és munkás szállítás céljaira motoros pályakocsik rendszeresítését, a pályamesterek kézi hajtókái helyett motoros járóművek alkalmazását, az osztálymérnökségeknek vágánygépkocsikkal való ellátását, végül a vonalellenőrzés kivételével a többi menetek céljaira a sűrűbb forgalmú vonalszakaszokkal rendelkezők részére közúti gépkocsik beszerzését.

12 Ezekből a járóművekből megfelelő tartalékról is kell gondoskodni, javítás céljából üzletvezetőségenként egy-egy kisebb javító műhelyt kell rendszeresíteni, a nagyobb javításokat pedig a budapesti központi pft. telepen létesítendő motoros járómű javító műhelyben végeznék el. Ily módon az északi főműhelyünk az alól a munka alól, amit túlterheltségük miatt úgy is csak másodsorban, hosszas késedelemmel tudtak elvégezni, végleg mentesülnének. Az anyagbeszerzési és anyagkezelési szolgálat keretében a következő intézkedéseket tettük, illetve tervezzük. 1. A pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében a rendes üzemfenntartáshoz és az újjáépítéshez a szolgálati helyek által igényelt anyag- és leltári tárgy mennyiségeket a szakszolgálatból, pénzügyi és anyagbeszerzési osztályokból alakított bizottság vizsgálja felül és a legszükségesebb mértékre csökkentve állapítja meg a beszerzendő mennyiséget. 2. Az üzemfenntartáshoz szükséges állandó fogyasztás tárgyát képező anyagok és leltári tárgyakból a szertárak a múltban előírt 1/2 és 1 éves készletek helyett csak csökkentett, legfeljebb 1/4 évi szükségletnek megfelelő készleteket tárolnak, ezzel az intézetünk forgótőkéit ingó vagyonban a legkisebb mértékben kötjük le. Az anyagellátás egyszerűsítése érdekében nagy előnyt jelentene a gördülőanyag típusok számának csökkentése, amire nézve más helyen tettünk javaslatot. A DÍJSZABÁS RENDEZÉSÉNEK ALAPELVEI A díjszabás rendezésénél két fő szempontot kell figyelembe vennünk. Az első az, hogy a fuvardíjaknak a szállítás reális értékével kell egyelőnek lenni, vagyis a kiadásokat fedezniök kell, a másik pedig, hogy a munkamenet egyszerűsítésével a munkamennyiséget, személyzeti létszámot, végeredményben a kereskedelmi szolgálat létszámát csökkentsük. Az átmeneti időszakban azonban számolnunk kell még két tényezővel, amely befolyásolja díjszabásrendszerünk és a vasút pénzügyi mérlege közötti viszonyt. Ezek egyike a pénz értékének folytonos romlása, másika pedig az oroszok részére szolgáltatott „fegyverszüneti" szállítások. Ez utóbbiak ugyan elvileg nem a MÁV-ot terhelik és a pénzügyi mérleg elbírálásakor ezeknek a szállításoknak az ellenértékét is tulajdonképpen bevételnek kell tekinteni. Mint már jelentésünk elején rámutattunk, a pénzügyi egyensúly helyreállításának első feltétele a forgalom